Hasonló helyzetben lévő nők?

Tudom késő bánat, de mért vetetted el?

Nekem 41 évesen csúszott be, soha nem vettem volna el, de beteg volt, így elkellett, nem válaltam volna semmi féle képen beteg gyereket.

Nagyon rossz volt, de nem volt mas verzió erre az én fejemben, hiányzik, dühös vagyok hogy mért volt beteg, de még mindig így döntenék.

Te is ha mindent átgondoltál és ez volt a jó döntés, akkor ez van, és jól döntöttél.

Ha nagyon nem tudod feldolgozni keress pszichológust.

Sajnálom, hogy így érzel, iszonyú fájdalom lehet benned. Sokan, nagyon sokan vannak így vele :(

Vannak olyan események amik direkt poszt-abortusz szindromásoknak szólnak pl: [link]

5-ös vagyok - nem érzéketlen tahó, hanem tudatosítanod kell magadban, hogy nem vagy gyilkos.

Egy magzatod volt, x hetes. Nem önálló életre képes gyerek, "baba".

Nagyon sajnálom. A férjed viselkedése valóban nem helyénvaló, hogy 100%-ban rád teszi8 a felelősséget. De kérdés, kki döntött az abortuszról? Mert az ugye nem egyik napról a másikra megy, és még a műtét előtti percekben is meggondolhatja magát a nő. Mi miatt nem fért volna bele a harmadik?

Nem személyes tapasztalat, de családban történt, a szüleimmel és később el is mesélték, azért tudom. Nyíltan beszéltek erről mikor már elég nagyok voltunk hogy megértsük. A húgom besikerült gyerek, anyu 38 éves volt már. Apukám egyből, de inkább csak első pánikban, abortuszt emlegetett, mert hogy ott a másik két gyerek is, nehezen élnünk ígyis. Anyu is így volt, el is kezdte intézni. De az első vizsgálatról ahogy hazajött, megmondta hogy nem tudja megtenni akármi is lesz. Megbeszélték, hogy ahol két gyerek elfér, oda elfér a harmadik is, majd megoldják. Sok babacuccot, meg mindenfélét örökölt a húgom tőlünnk, meg a tágabb család is adott. És, a húgom, akit apu első pánikban abortáltatott volna, lett apukánk szeme fénye.

Most sajnaljunk ? Vagy mi a kerdes ?

Vedekezes mellett hogy lehet teherbe esni ?

Nagyon sajnálom, ami veled történt.

Velem 18 évesen történt, érettségi előtt. Óvszer elszakadt, mentünk esemény utánit felíratni, de terhes lettem így is.

Több mint 10 év eltelt, nem sikerült feldolgozni.

Nem is lett azota gyerekem, nem is tudom, hogy lesz-e, volt egy 2,5 éves kapcsolatom, egyébként egyedül voltam ebben a 10 évben.

Több pszichológusnál jártam, nem igazán segített, vagy csak nem találtam meg a megfelelőt.

Nem reg random rátalaltam Gyászfeldolgozas módszer terapeutara a városomban, még nem mentem el hozzá, de erősen gondolkozom.

Ami nekem segített rengeteg önsegítő könyv, sport, tanulás, dolgok amiket belefeledkezve tudok csinálni.