Mennyire vagyok rossz ember?

Az abortusz után én dobnám a pasit is. Francnak se hiányzik egy ilyen gyökér, aki alattomos érzelmi manipulációval bele akar zsarolni egy terhességbe, ami a CSAKIS a te testi és mentális állapotodat fogja kilenc hónapon át fokozatosan lenullázni... A szülésről nem is beszélve, akkor is órákig át tartó szörnyű kínok, ha nincsenek komplikációk, rendesen tágulsz, és nem kell felvágni. Aztán jön a szülés utáni depresszió, a szülés és a terhesség következtében megváltozott küllemed miatti testképzavar, a szoptatásban sz.rrá menő csontok és fogak, az alvás nélküli éjszakák, a gyerekordítással teli nappalok és éjjelek, a rengeteg nyál, pisi, takony és sz.r takarítása...

Csak akkor éri meg egy évig betegnek lenni, 100%-osan átszervezni az életedet, ha szíved-lelked beleadva vágyod és imádod azt a gyereket. Mert akkor, és csakis akkor kompenzál azokért, amiket felsoroltam. Ha nem, akkor rámész pszichésen és testileg is, egy lelki roncs anyával meg, aki nem is szereti, nem lesz normális ember a gyerekből se.

Semennyire. Egyébként meg hogy most így érzel, az nem jelenti azt, hogy ha megtörténik, 2 hónap, vagy 5 év múlva nem fogsz másképp érezni, a gyászt mindenki másképp dolgozza fel.

A pasit meg én is kidobnám, ha bűntudatot akar direkt ébreszteni! A gyerekvállalás komoly döntés, és az abortusz is, nekem sosem volt, de attól még bármi is történt, ha felelőtlenség is, akkor is fel kell tudni mérni, hogy mi a kisebb rossz, úgy nem szabad szülni, ha nem vagy/tok felkészülve rá, mert legalább 3 ember életét teszitek tönkre.