Akinek a környezete miatt lett abortusza pedig ő meg akarta volna tartani hogy és mennyi idő alatt dolgozta fel?

Szia

Én saját magam mentem de a körülöttem lévő helyzet nem volt megfelelő.

Pont akkor derült ki a pajzsmirigy problémám ami full kezeletlen volt, 15 hónapos volt akkor a fiam és borzasztó beteges,akkor mentem vissza dolgozni,extra pici albérletben éltünk ahova meg 1 gyerek nem fért volna el.

Mai napig fáj és borzasztó rossz érzés h ezt megtettem de akkor ott nem volt más okos lehetőség. Legfőképpen a betegségem és a lakhatás volt az indokom.

Az élettől vissza kaptam és idén terhes lettem de sajnos nem lett szívhang!azóta se sikerül egy újabb terhesség ,de szerintem már kezdek lemondani róla. Örülök h van egy szép okos fiam.

90 éven felüli házaspár sírva mesélte, hogy második gyermeküket nem tarthatták meg mert a férj anyukája ellenezte a világrajövetelét, abba a kicsi lakásba ahol együtt éltek.

Nem tudták megbocsájtani maguknak.

Megromlott a viszony emiatt, a férj szüleivel, elköltöztek. Talpra álltak egzisztenciát teremtettek. Az elvetetett gyermeket feltudták volna nevelni. Ennek a felismerésnek a fájdalma kísérte őket életükön át.

Jobb megtartani és a nehézségekkel megküzdeni, mert egy gyermek erőt ad ehhez. Sok örömöt ad. Életre, felelősségtudatra nevel bennünket a szülővé válás.

13 as

Te meg elég paraszt

Én is anya vagyok hidd el.

Van az a helyzet amikor sajnos ezt kell választani.

11es vagyok

Mi az, hogy egy “abost” ne hívjunk anyának?! Miért ne hívnánk annak, ha már van gyereke? Mégis minek kéne nevezni? De, igen is anya és nem, csak azért mert valakinek volt abortusza semmivel nem lesz kevesebb másoktól és nem lesz kevésbé anya, mint az, akinek nem volt!

Ráadásul az abortusz során senki nem öl meg senkit, lévén hogy az abortusz NEM gyilkosság és főleg nem a gyerekét “öli meg”, ugyanis gyerekről szó nincs. Pár hetes, fejletlen embrióról/magzatról van szó, ami még fájdalmat sem érez, szóval ne beszéljünk már ordas nagy baromságokat!

26 éves voltam. A párom úgy döntött mégsem akarja. Egyedül nem tudtam volna felnevelni, így elvetettem.

4 hetes voltam, amikor rájöttem hogy terhes vagyok. 6 hetesen voltam dokinál, 11hét és 4 napos volt a baba a műtét napján.

Ennek már 5 éve.

Az első egy évben minden éjszaka sírva aludtam el. Nem bírtam babákra nézni, rokonok gyerekét kézbe venni. Mára már enyhült a dolog. Szeretem a gyerekeket. Nem sírok.

Viszont dühös leszek, ha valaki felhozza hogy miért nincs még gyerekem.