Mit tennétek ha kiderülne a születendő gyermeked genetikai rendellenességgel küzd?

Nem vagy szívtelen!

Amikor gyereket vállalunk, akkor nem csak a fellegekben kell repkedni és semmivel sem foglalkozni. Igenis racionálisan, körültekintően át kell gondolni. Ez nem szívtelenség,pont, hogy nem akarsz rosszat neki.

Nem tudom megmondani mit tegyél, csak a saját gondolatom, hogy az élet úgy is elég nehéz ha az ember 0ról indul, nem hogy minuszból.

Normális értelmi képességekkel rendelkezne. Nem lenne egy szép kislány csupaszon, de komolyan ez zavar? Hogy nem lesz egészen tökéletes? Szerintem ilyeneket, mint ödémás láb, meg esetleges kisebb szívgond simán meg lehet kockáztatni, egészséges babáknál ennél komolyabbak kockáztatsz..

Én is a 22es válasszal értek egyet, szerintem egy turner szindrómás sem akarna meghalni, elvannak, mert átlagos képességek mellett, minimális eltérésekkel képesek boldogan élni. A legtöbb "sérült" egészen jól elvan, amennyiben képes önálló életre. Ő képes lenne. Nem lesz mutogatni való, hibátlanka, akit a 4 év alatt elképzeltél, de klassz, boldog gyerek lesz:)

Egészségesként biztos nehéz elképzelni, hogy milyen lehet neki, már most sajnálod őt, de tudod amíg minimális eltérések vannak, addig szuper élni. Én pl szorongok, allergiás vagyok és tökre nem érdekel. Van Chron beteg ismerős, vagy súlyosabb ekcémás, van súlyosabb allergiás, van veseproblémás.. A gyerekem autista, és boldog, önálló életre képes lesz. Van mutista ismerős gyerek, szintén. Van végtaghiányos ismerős, szintén. Van még adhds, ilyen olyan érzékeny, van valami felszívódási zavaros kisfiú is, meg beszédfogyatékos is. Kit érdekel? Felnőnek, alig fogod tudni megmondani, hogy van vele valami, idővel behozzák és átlagost megközelítő IQ mellett és átlagost megközelítő megjelenés mellett teljesen lényegtelen, ki milyen. Ha valami hiányzik, máshogy pótolják.

Tudod mind boldogok és a saját nehézségeikkel együtt is képesek erre. Gyerekként és majd felnőttként is(felnőtt ismerősök is vannak ilyen olyan bajokkal)

Gondolom eddig nagyon szemellenzősen mászkáltál a világban, de "normális" emberből alig akad, mindenkinek van valami nehézsége, a szülők dolga meg, hogy segítség a megküzdést.

Nagyon nevetséges "lesajnálni" őket, hogy biztosan pokol lesz az élete, mert nem lesz olyan, mint mi, és más nehézségei lesznek, mint nekünk, ami rosszabb, mint a mijeink. Dehogy az, nem rosszabb nekik, csak más.

Szuper boldog gyerek/felnőtt lehet így is. Tudom, hogy nehéz tágítani a látókört, és észrevenni, hogy mások élete nem kevesebb és rosszabb a tiédnél, hanem más, de most vagy ebben a helyzetben, most kellene odafigyelni.

Nem tudom, miért alacsonyítod le mások értelmi képességeit, de én pl Mensa tag vagyok és semmi kivetnivalót nem vettem észre a válaszaikban, egyszerűen más a látásmódjuk. Én az övékkel jobban egyet értek.

Ja, és a válasz a kérdésre: Én nem tartanám meg, mivel már van egy nehezebb gyerekem, aki imádnivaló, de akkor is nehezebb. Nincs kapacitásom még egyre, egyik a másik rovására menne, illetve egyedülálló vagyok, és anyagilag is kezdek kimerülni. Nem menne, bár én második gyereket sem vállalnék be pont ezekért, egészségesen sem.

Gondolom a te helyzeted 4 év próbálkozás után egy stabil párkapcsolatot feltételez, és persze stabil anyagi körülményeket. Én úgy simán vállalnám. Nem vagy olyan helyzetben, hogy előre megítéld, hogy egy másik embernek milyen élete lenne, milyen érzései lennének, és azok elég jók-e az élethez.

Egyébként ez a Turner szindróma olyan, amivel engedélyeznék az abortuszt ilyenkor is? Annak ellenére, hogy normál értelmi képességei lennének eltérne a teste kis mértékben a megszokottól és egy két kisebb egészségügyi gondja lenne? Elképesztő.