Mit kellene tennie a kismamának?
Adott egy házaspár, akinek már volt egy vetélés. Most újból jön(ne) a baba, viszont félidősen kiderült, hogy fejlődési rendellenessége van, olyan ami külsőleg látszik rajta, lehetnek vele kisebb problémák, de egyáltalán nem élettel összeegyeztethetetlen, és ez egy olyan dolog, amivel egy közel teljes életet élhet. Inkább az élete első éveiben nehezebb, de mégegyszer: ez nem egy olyan dolog, amivel másra szorul élete végéig, nyilván kiskorában igen, de akkor minden gyereknek szüksége van/lenne a szülőkre.
Az Anya szeretné megtartani, még ha tudja is, hogy nem lesz egyszerű, főleg az elején; viszont az Apa nem, mert elmondása szerint fél, hogy mi lesz ha nagyon durva lesz ez, meg rossz lesz a babának.
Szerintetek mi lenne a helyes döntés? (azok mellett, hogy már volt egy vetélés, és annyira nem is fiatalok a szülők/az anyuka 35 alatt/, és ez egy örökletes dolog, tehát nincs rá garancia, hogy a következő terhességnél nem következhet be)
válasza:
válasza:Mi a rendellenesség amúgy? Farkastorok-nyúlszáj?
Nehéz kérdés. A 8-10. héten még elvetetném, a huszadikon már valószínűleg túlságosan kötődnék hozzá. Van ilyen ismerősöm amúgy, nagyon kedves lány, de irtó sokat szenvedett a műtétekkel, később pedig az iskolában a beszédhibák és kinézete miatt...
válasza: válasza: válasza:Én biztosan megtartanám, ha a baba vagy a család életminőségét nem befolyásolná számottevően!
Egyrészt nem tudnám a döntéssel megölni, hiszen életképes, jó életkilátásokkal születne.
Miért tenném ezt?! Azért, mert nem tökéletes?!
A mai világban úgy látszik már ilyenkor felállítanak egy idillt, aminek a még meg sem született gyereknek meg kell felelnie, és ha ettől ő eltér, akkor már nem is kell...
Persze az más lenne, ha olyan betegség lenne, ami élettel összeegyeztethetetlen, vagy tudni lehetne, hogy soha nem lenne belőle értelmes, önellátó ember, nem sokat fogna fel a külvilágból; aki csak teher lenne a családnak, és a legtöbb esetben előbb-utóbb szétzilálná azt. Az más...
Én küzdenék érte, és minden erőmmel segíteném, hogy a lehető legjobbat hozhassuk ki abból, ami megadatott.
válasza:Nem. Semmiképp sem.
Ha a szülők támogatóak lennének mindenben, akkor még azt mondom lehet esély rá, hogy A GYEREKNEK jó lesz így is - és igen, tudom miről beszélek, fogyatékkal születtem, tudom milyen nehéz gyerekként ezzel együtt élni, főleg ha látványos, így piszkálódás is lesz napközibe/suliba.
De jelen esetben az apa nem akarja. Ennek hosszú távon nagy valószínűséggel lenne az a vége, hogy otthagyja a nőt a gyerekkel. Vagy mindig benne lesz a nagy nehézségek közepedte, hogy "de én nem is ezt akartam".
válasza:5-ös:
De látványos betegség, azt írta a kérdező.
És a gyerekek gonoszak. Nagyon gonoszak ha valaki eltér valamiben. Nem rémlik, hogy mennyire bántották az egy szem vörös hajú gyereket a suliban? Manapság persze ez már szépség ideál, de régebb ez az egy különbség mindig megkeserítette a vörösök életét.
Mit gondolsz mi lenne olyannal akinek ennél nagyobb eltérés van a külső megjelenésében?
Mert nem biztos, hogy lesz aki kiáll a gyerekért a társaság ellen. És nem biztos, hogy a szülők fedezni tudják a pszichológust.
válasza:Aki válaszol, az amúgy tudja, hogy hogyan zajlik egy 20-24 hetes terhességmegszakítás?
Csak érdeklődöm....
válasza:8!
Na és te tudod, hogy hogyan zajlik mondjuk a farkastorok-nyulszaj operáció? Hogy néz ki az újszülött, amikor megszuletik? Csak hoyg ennél a példánál maradjunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!