Mit kellene tennie a kismamának?
Adott egy házaspár, akinek már volt egy vetélés. Most újból jön(ne) a baba, viszont félidősen kiderült, hogy fejlődési rendellenessége van, olyan ami külsőleg látszik rajta, lehetnek vele kisebb problémák, de egyáltalán nem élettel összeegyeztethetetlen, és ez egy olyan dolog, amivel egy közel teljes életet élhet. Inkább az élete első éveiben nehezebb, de mégegyszer: ez nem egy olyan dolog, amivel másra szorul élete végéig, nyilván kiskorában igen, de akkor minden gyereknek szüksége van/lenne a szülőkre.
Az Anya szeretné megtartani, még ha tudja is, hogy nem lesz egyszerű, főleg az elején; viszont az Apa nem, mert elmondása szerint fél, hogy mi lesz ha nagyon durva lesz ez, meg rossz lesz a babának.
Szerintetek mi lenne a helyes döntés? (azok mellett, hogy már volt egy vetélés, és annyira nem is fiatalok a szülők/az anyuka 35 alatt/, és ez egy örökletes dolog, tehát nincs rá garancia, hogy a következő terhességnél nem következhet be)
válasza: válasza:11: ha az lenne, nem tudná:-) ugyanis ez nagyon komplex sebészeti feladat, amiben arc-állcsont-szájsebész, fül-orr-gégész, fogász minimum részt vesz. Szóval aki orvosként azt állítja hogy ezt mennyire tudja, az hazudik :-) nőgyógyászként meg pláne fingja nincs róla. Kivétel ha érintett benne.
Ellenben azzal egyetértek, hogy a késői terhességmegszakítás már komoly trauma fizikálisan és lelkileg is. De ezt mindenkinek magának kell tudnia.
válasza:12!
Igaz, de most adtál neki mankót, mindjárt fül orr gégész professzor lesz belőle
válasza:Nem értem minek kell vádaskodni meg hazugnak beállítani.
Igen, azt is értem, hogy mondjuk egy ajak- és szájpadhasadék elég komoly műtéti megoldást igényel, ráadásul nem is egyet ugye. Van barátnőm, aki így született, volt vagy 13 műtétje, plusz rengeteg fogszabályozás.
Ellenben orvos lett, boldog és egy hónapja házasodott.
Azt is hozzátenném, hogy a kérdező egy k.va szóval nem monta, hogy éppen ez lenne a probléma, nem véletlen írtam, hogy talán a korrekt és őszinte válaszokhoz nem ártana, ha leírná, hogy pontosan milyen eltérésről van szó. Mert nem mindegy, hogy egy ajak- és szájpadhasadékról, vagy csak ajakhasadékről, vagy esetleg a gyereknek hiányzik az egyik kézfeje.
Viszont sokakkal ellentétben volt "szerencsém" jó pár 18-24 hetes terhességmegszakításhoz, és azért az sem éppen egyszerű dolog. Az ugye mindenkinek leesik, hogy egy élő, majdnem életképes magzatnál aktív beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy lehetőleg ne sírjon fel?
válasza: válasza: válasza:14!
Értem, draga, ugye ezt a ne sírjon fel részletet elmondod annak a kismamának is, akinek "el kell" vetetnie a babat, mert komoly fogyatékosságai vannak? Hja, nem, ugye.
Tökmindegy, mi baja a magzatnak. Mindegy. Az anya meg akarja tartani, az apa nem, tehát lesz egy egyedülálló anya, akinek egyedül kell mindennel megbirkóznia majd.
válasza:A korrekt tájékoztatás miért felesleges?
Van olyan helyzet, amikor én is bizony elvetetném még 22-23 hetesen is. De azért nagyon nem mindegy, hogy mekkora rendellenességről van szó...
válasza: válasza:Élettel összeegyeztethetelen fejlődési rendellenesség esetén nincs kérdés. Fiatalabb terhességi korban is nyilván könnyebben hajlik az ember az abortusz felé. Viszont 20-24 hét között nekem speciel a döntésben igen is számítana az, hogy mennyire súlyos a rendellenesség és az, hogy hogyan fejezik be a terhességet.
Egy down-os gyereket elvetetnék pl., de mondjuk egy dongalábast nem.
Ezért érdekelne az őszinte válaszhoz még mindig az, hogy miről is van szó. Mert így ez csak találgatás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!