Mit kellene tennie a kismamának?
Adott egy házaspár, akinek már volt egy vetélés. Most újból jön(ne) a baba, viszont félidősen kiderült, hogy fejlődési rendellenessége van, olyan ami külsőleg látszik rajta, lehetnek vele kisebb problémák, de egyáltalán nem élettel összeegyeztethetetlen, és ez egy olyan dolog, amivel egy közel teljes életet élhet. Inkább az élete első éveiben nehezebb, de mégegyszer: ez nem egy olyan dolog, amivel másra szorul élete végéig, nyilván kiskorában igen, de akkor minden gyereknek szüksége van/lenne a szülőkre.
Az Anya szeretné megtartani, még ha tudja is, hogy nem lesz egyszerű, főleg az elején; viszont az Apa nem, mert elmondása szerint fél, hogy mi lesz ha nagyon durva lesz ez, meg rossz lesz a babának.
Szerintetek mi lenne a helyes döntés? (azok mellett, hogy már volt egy vetélés, és annyira nem is fiatalok a szülők/az anyuka 35 alatt/, és ez egy örökletes dolog, tehát nincs rá garancia, hogy a következő terhességnél nem következhet be)
"Ha csak a csúfolódás részét nézzük, hogy azért alarná elvetetni valaki a gyerekét, hogy ebben ne legyen része majd, mert milyen élete lesz szegénynek; nos, akkor ilyen erővel nem születhetnének meg kövér gyerekek, szeplősök, alacsonyak, vagy túl magasak, öröklött szembetgség miatt kancsalok, vagy szemüvegre szorulók sem."
Mert a kövér, szemüveges, kancsal vöröshajú kisgyerek -amiylen pl én voltam- az ugyanazt a szintű csúfolást kapja, mint pl láthatóan sulyos testi hibás. A répa, róka, dagi, vaksi és hasonlók azok pont ugyanolyan súllyal esnek, mint mondjuk a szörny, vagy nyomorék jelzők. Plusz a testsúlyt, hajszint, szemüveget, kancsalságot lehet orvosolni, de egy latvanyos testi hibat nem.
Egyáltalán nem biztos, hogy műtétek után ebből látványos testi hiba marad vissza!
Ma már nagy jó, és egyre újabb műtéti technikák vannak erre (is), ne a 30 évvel ezelőtti helyzethez hasonlítgassuk már a mait.
Én tényleg több ilyen defektussal született gyermekkel, felnőttel találkoztam már, és egyikőjük sem maradt testi fogyatékos emiatt, és egyáltalán nem is néznek ki úgy, mint egy 'szörny', és egyikük sem lett különösebben célpont csupán emiatt a gyerek közösségekben.
És mindegyikből értelmes, értékes ember lett.
Én felvennem a kapcsolatot mar a terhesség alatt egy erre specializálódott jó orvossal, ő biztosan elmondana, hogy milyen kilátások vannak, fb csoportba belépnék, hogy lassam hogy másoknal hogy alakul a dolog. En biztosan megtartanam, esetleg ha extrém súlyos változat, akkor elgondolkodnek, merlegelnem, de orvost akkor is felkeresnem, hogy ő mit gondol milyen eredményt lehetne elerni. Ma már szépen kezelik ezt a rendellenesseget.
Részben érintett vagyok, az én gyerekem dongalabbal született, kellett neki műtét, hónapokig gipsz, évekig sincipo hordasa. De mégis, ez olyan jól kezelhető, hogy eszébe se jut már szinte senkinek, hogy emiatt megszakitsa a terhességet.
"Az nagyon fontos, hogy az anyuka ezt szeretné. Ez az ő döntése, nem a férjéé."
Valóban. A terhesség sorsáról csak a nő dönthet. Arról viszont, hogy ebben reszt kivan e venni, bizony a férfi is. Tehát anyuka, ha akarja a ygereket, szíve joga megtartani, ahogy apukának is beadnia a valopert és ott hagyni anyukát egyedül, csak és kizárólag a gyermektartasdijjal részt vállalva az általa nem kívánt gyerek életében.
Az orvosi diagnózis esetenként téves, és a sérülés lehet, hogy nagyon minimális. A genetikai öröklődési vizsgálatokon alapuló abortuszok kétharmad része olyan magzatokat pusztít el, akik egyáltalán nem sérültek. Több egészséges babát ölnek meg, mint amennyi sérültet. A mai modern egészségügyben már nagyon sok sérülést korrigálni lehet, mint például a nyúlszájat.
Egy ilyen kisgyermek édesanyja a következőt írta: “Milyen társadalomban élünk, ha már egy ilyen apró arcdeformitás is, amit műtéttel könnyen korrigálnak, olyan rendellenesnek mondott, hogy abortuszra ítéli a gyermeket miatta?” A testi fogyatékosságok orvosi vizsgálata legalább annyi rendellenességet okozhat, mint amennyit felfedezhet a magzatról. A fogyatékos gyermekek leggyakrabban boldog gyermekek. Mindig drágák és általában szeretnek élni. Fontos tény, hogy egyetlen értelmi fogyatékos gyermekek szülei által létesített szervezet sem szorgalmazta még az abortuszt. Ahogy Dr. C. Everett Koop mondta: “Saját magam folyamatosan tanúja lehetek a ténynek, hogy a fogyatékosság nem feltétlenül jár boldogtalansággal. A világ legboldogabb gyermekeinek egy része olyan testi terhekkel született, amelyeket én magam nehezen viselhetőnek gondolnék.”
A fogyatékos gyermekek nem szociális terhek, és az okos és normális emberek nem feltétlenül szociális juttatások. Egy genetikai kutató majd 50 éven át követte két gyermek életét, akik ugyanazon a napon születtek. Egyik szülőpár boldogan fogadta egészséges fiát, míg a másik pár összetört, mikor megtudta, kislányuk Down-kórral született. Mégis a lányka felnőtt, otthon élt szüleivel, és később édesanyja hű ápolója lett egy hosszú, fájdalmas betegségben, egy agyinfarktus után. A fiú Joszif Visszarionovics Sztálin, aki többtízmillió honfitársa halálát okozta.
A fogyatékos gyermekek abortálásának vitája akkor lehetne megalapozott, ha a már megszületett fogyatékos gyermekek meggyilkolását is vita tárgyává tennénk. Amennyiben az abortusz helytelen, mert egy gyermek életét oltjuk ki vele, akkor a gyermek fogyatékossága nem befolyásolhatja a döntést. Hacsak nem helytelen “normális” embereket megölnünk, míg a fogyatékosokat jogunk van eltenni láb alól. A fogyatékosság feltételezése alapon megölt magzatokkal olyan különleges emberektől fosztjuk meg a világot, akik jelentősen befolyásolhatnánk életünket.
48!
Szuper. Nézd, neked nem kötelező az abortuszt választanod, ha fogyatékosnak észlelik a magzatodat a terhesség alatt. Másnak meg ugyan hagy legyen már joga dönteni róla, hogy akar e vagy sem fogyatékos gyereket szülni, nevelni.
itt a Hasadékon Átsegítő Egyesület, nagyon jó!
Az ajak- és szájpadhasadék a leggyakoribb arcot érintő veleszületett rendellenesség, Magyarországon kb. 130 hasadékos újszülött jön világra minden évben.
Célunk a hasadékos gyermekek, az őket körülvevő családok, felnőttek és szakemberek segítése. Érintett szülőként látjuk, tapasztaljuk, milyen nagy szükség van egy megértő, támogató és egyben gyakorlati segítséget nyújtó közegre az első felismerés pillanatától a felnőttkori elfogadásig.
Ebben szeretnénk mi segítő kezet nyújtani és azokon az akadályokon átsegíteni, amit a hasadék jelenthet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!