Ki mit tenne a helyemben (terhesség megszakítás téma)?

Végül is úgy tűnik, a kérdező már döntött mostanra.

Azért zárójelben írnám le azt az aspektust, amit a nehéz dilemma felvet, és amire magam sem gondoltam. Ez már nem személyesen a kérdezőnek szól, és nem konkretan az adott helyzetre, hanem úgy általánosságban kitágítva a kérdést kezelem a család-, ill. élettervezés problematikáját.

Elgondoltam valamikor, hogy majd egyetemet végzek, aztán külföldön gyakorlatot, aztán majd dolgozok, aztán jöhet a társ, aztán rá egy-két év múlva gyerek. (Még be sem építettem a mások hozzászólásaiban felvetetteket: önálló lakás, stabil anyagi háttér stb. Az tol még egy pár évet a dolgon...) 29 évesen mentem férjhez, ami teljesen időben van. A baba nem jött. Fél év után fordultunk orvoshoz,mégis csak 38 éves koromra született meg második babánk is. Bár anno 3-4 gyermeket szerettünk volna, most megálltunk, és boldogok vagyunk, hogy vannak.

A klinikákon 40 feletti párok vannak rengetegen. Szinte mindig van biologiai oka a meddogsegnek, na de meddőséggel riogatták nem egy huszonéves barátnőmet is, akik meglepetésükre pár hónap probalkozas utan mégis teherbe estek. Azt gondolom, a fiatalság sok mindenre gyógyszer e téren. Az orvosok is felhívják a figyelmet arra, hogy a gyerekvállalás kitolodasa, az életkor nagyban befolyasolo tényező.

Amit csak mondani akarok, hogy olyan szépen megtervezzük az életünket, hogy mi legyen és mikor, mi fer bele és mi nem, mi akadály és teher, és aztán mikor válik az addigi akadály mégis csak akart dologgá.

De mi garantálja, hogy az úgy lesz? És ha úgy lesz mégis, biztos hogy jó lesz? Mi az, amire akkor fogunk rájönni, hogy kellett volna számításba venni még? (Pl. kistestvér(ek)? Vagy hogy a gyermekem gyermekét is szeretném látni felnőni? Vagy hogy mégis jobb lett volna a gyerekvállalás beiktatásával nem "megakasztani" a munka éveit? Vagy más prioritás mulasztása, amit pedig szerettem volna 50-60 éves koromra elérni?)

Nem tudom, nem ítélkezek, csak kérdezem magamat is.

Kedves kérdező! Én nem a népszerű vélemény hírnöke vagyok. Inkább a szívemből szólok és tudom az előző válaszok és értékelések alpján mit gondolnak majd az emberek akik elolvassák. Na hát nem nektek írok itt, így ha nem tetszik akkor foglalkozz mással.

De Neked, kedves kérdező ezt mondom:

legyél vagány csaj és vállald be a gyereket ha tényleg terhes vagy. Rúgd fel a karriered, és boldog leszel. Egy gyönyörű kisgyermek szemei fognak vígasztalni és megerősíteni abban, hogy jól döntöttél.

Persze, a karrier módosítható anyasági üzemmódra is. De mi van, ha mindeddig egy rossz irányban güriztél esetleg? Nem muszály az a sok kemény fárasztó erőlködés. Más irányok is léteznek a sikerhez. Például egy boldog család alapítása. Értem én, nincs még itt az ideje... hát Salamon a bölcs azt mondta: mindennek rendelt ideje van. Ha az a gyermek megfogant benned, akkor ez volt a rendelt ideje. Bízz abban, aki az életet adta és adja Neked is és a gyermekednek is. Ha életet adott, akkor támogat is annak a fenntartásában.

Hajrá! Legyél vagány! És legyél sikeres!

Ne válaszd az abortuszt mert, ahogy látom milyen lelkiismeretes vagy és félsz az erkölcsi részétő, biztos hogy soha nem tudnád magadnak megbocsátani. Hidd el nekem. Ne tedd meg. Győzni fogsz!

#37 "36-os: csak annyit mondok, hogy tévedsz" - bocsi, de tényéleg azt gondolod, hogy te jobban tudod, hogy engem mi kárpótol miért, és mi nem?

", akkor elképesztően önző vagy, hogy a saját igényedet nézed ebben és a saját károdat," - miért, mégis mit nézzek? Egyébként az anyai ösztönnél nagyobb önzés egyszerűen nem létezik. Egyébként félreértetted, amit írtam, PONT AZZAL hagyott el, hogy az embrió volt fontosabb neki, és ez kb rosszabb mindenfajta megcsalásnál... mert ott legalább egy hús-vér ember a harmadik, nem egy fejletlen, méhen kívül életképtelen embrió.