Ki mit tenne a helyemben (terhesség megszakítás téma)?

Egyszerűen tedd a kezed a szívedre és eszerint dönts!

A saját érzéseid nem fognak becsapni.

Én is mérlegeltem a döntés előtt (pro-kontra)

Egy hasonló helyzeten+abortuszon átesett 27/N

Dehogy vagy szar ember!

Ez a te életed, amiből egyetlen egy van, csak azért mert nem teszed tönkre egy átgondolatlan döntéssel, még véletlenül sem leszel szar ember. Ráadásul ti mindent meg is tettetek a nem kívánt terhesség elkerülése érdekében, még csak nem is az van, hogy tojtatok az egész védekezésre. Az abortusz egy teljesen legális kis műtét, az az embrió pedig még teljesen fejletlen és fájdalmat sem érez a műtét pillanatában. Ne őrlődj ezen.

Ez van, az élet nem mindig úgy alakul, ahogy azt mi elterveztük..

Nekem az a benyomásom, hogy támogató, jól szituált szüleid vannak,netán mind a kettőnek azok lehetnek. A kapcsolatod is biztonságosnak tűnik egy kisbaba számára, hiszen évek óta tartó barátságon, mély ismeretségen alapszik, aminek kvázi megkoronázása a szerelmi érzés. Ráadásul a párod már tud a baba esélyéről, és támogat.

Én a helyedben, amennyiben kiderülne a tényleges terhesség, beszélnék a szüleimmel. Mielőtt arról gondolkoznak idegenek, hogy mit jelent "anyuci nyakára szülni", és a meg nem beszélt feltételezésekre egy leendő kisbaba életéről vagy nem-életéről döntenék, őket kérdezném, számukra mi teher, mi a felelősség ebben a helyzetben. Tudnának-e esetleg úgy támogatni titeket, hogy nem a "nyakukra", de független családként éljetek? Egyéb tamogatasi lehetosegeket is felterkepeznék - vannak krizisterhesseget tamogato alapítvanyok, de a tegyeszt is megkerdezném akár állami lehetosegekrol. (Az egyetem melletti csedet, gyedet is erdemes bekalkulalni.)

En azt gondolom, egy kisbaba ajándék. (Ma még inkább, mikor kb. minden 2. baratnom meddoseggel küzd, lombikra megy stb.) A tanulasrol,a karrierről sem kell lemondani, legfeljebb valamennyi időt halasztani. Talán csak 1 évet, hisz anno egyetemistakent is volt olyan csoporttarsam, aki baba mellett tanult, még nappalisként is. De ha többet is váratna magara a munka, mit jelent az a pár ev majd egy élet viszonylatában, ha majd visszanézel idősebben? Lesz gyermeked, es eselyed a fiatal nagymamasagra, vagy netán tobb szabadidőre a negyvenes eveidben, mikor mások addigra jutnak oda, hogy végre nem "akadály" már egy kisgyerek, vagy egyáltalán megszületik a vágyott gyermek. Magam is negyvenhez közeledve azért érzem, hogy lehet, hogy huszas eveimben valszeg több rugalmasságom,turelmem lett volna a kicsikkel , vagy nagyobb teherbirasom lett volna. De így is vallom, hogy nincs nagyobb öröm, mint anyukának lenni.

Egy kemény három hónapos kapcsolatot azért elég meredek biztonságosnak titulálni... Teljesen lényegtelen, hogy előtte néhány évig barátok voltak, az messze nem ugyanaz, mintha kapcsolatban lenne a másikkal az ember. Korántsem ismered olyan közelről, nem tudsz róla lényeges dolgokat, amik a kapcsolat során bukhatnak ki. És egy barátság érthetően össze sem hasonlítható azzal, mikor egy párként együtt laktok és össze kell csiszolódnotok, kezelni kell a kisebb-nagyobb konfliktusokat, közösen kell megoldani a felmerülő problémákat és meg lehetne sorolni. Ahogy értelmezem ráadásul együtt sem éltek és nem is éltetek még együtt, na márpedig ha valami, akkor ez az első es egyik legfontosabb lépcső házasság/gyerekvállalás előtt, hisz itt derül ki igazán mennyire ismeritek egymást, mennyire tudtok egy csapatként működni. Lakva ismerszik meg az ember tartja a mondás és ez maximálisan így is van.

A másik, ami egyértelmű kéne legyen a stabil munkahely és a saját kereset. No már most itt ez sem adott. Szeretettel pedig nem lehet gyereket nevelni.

Felelősségteljes gyerekvállalás ott kezdődik, hogy ÉN és a PÁROM el tudjuk tartani és látni azt a gyermeket és nem az, hogy megyek anyámék nyakára szülök. Mert az, hogy se saját otthonunk és se saját bevételünk nincs és a szülői házba és a szülők pénzére vállalom a gyereket, az tökéletes iskola példája annak, amit a köznép “anyuci nyakára szülni”-nem nevez.

Itt jön be a harmadik roppant fontos és alapvető dolog: egy saját otthon, ahol csak ti vagytok. Nem kell ez szó szerint saját legyen, lehet egy bérelt lakás/ház, de semmiképpen nem a szülők háza. Ők már felneveltek legalább egy vagy több gyereket, lehet hogy végre nyugalomra vágynának, erre jön a drága gyermekük, aki az ő kontójukra játszana babásat.. Ez minden, csak nem fair a szülőkkel szemben, akiknek abszolút nem kötelességük finanszírozni a lányuk felelőtlen döntéseit és nyugodtan mondhatják azt, hogy nem.

Összevetve semmi nem adott egy gyerekhez, se stabil bevétel, se külön otthon, se stabil kapcsolat, így gyereket vállalni nettó őrültség!

Akinek a testében egy élet fogant, annak a teste "anya programra" vált. Alkalmassá teszi a gyermek kihordására, felnevelésére. Ezalatt az idő alatt a férfiban is változások történnek, apává érik a gyermek születéséig. Abban a korban vagytok amikor a testetek alkalmas egy gyermek vállalására. Fizikailag képesek vagytok rá, csak nem terveztétek. "... ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom." A körülmények megváltoztathatók, ha van erre szándék. Ha felválalljátok amit tetetek, és mertek segítséget kèrni. A karierről sem kell lemondani, sok több gyerekes anyuka tud kariert is felmutatni.

Az egyzerű rutinnak mondott eljárás a testben elindult biológiai változást váratlanul megszakítja, sokkolja, emnek a következményei egyéneként eltérőek. Sok esetben pszihés alapon betegség okok gyökere.

Amit titkolsz a szüleid előtt és meg sem mered említeni előttük azt te magad is tudod, hogy nem helyes, pont ezért nem mondod el nekik, mert félsz, hogy csalódnak benned.

Bár félsz, hogy mit gondolnak, ha nélkülük döntesz a gyermekedről, egyúttal az Ő unokájukról is döntesz ami a kapcsolatotokra további hatást gyakorolhat.

Igen, egy ilyen helyzet sok választási lehetőséget vet fel, nem könnyü jól dönteni. Válaszd azt amiben a szívednek békessége van. Kérj segítséget! Az életünk útja mindig hoz nehézséget, rajtunk és a döntéseinkken múlik, hogyan alakítjuk.

Ha állapotos vagy az a kettötök öröméből fogant gyermek.

Mi a szeretet?

A szeretet az ami nélkül nem tudunk élni.

Mit tenne a szeretet?