7 hónaposan megyek először orvoshoz, mit fog szólni? (többi lent. )
Most lehet elhordani mindennek, de aki nem volt az én helyzetemben, az nem érti.
18 éves vagyok, 7 hónapos terhes. Fogamzásgátló tabletta mellett lettem terhes. A párommal egy éve vagyunk együtt, és teljesen ledöbbentünk, mikor kiderült. Elakartam vetetni, de az sztk-s nőgyógyász, nem tudom hogy sikerült neki, de elírta a dátumot, így amikor papíron 11 hetesen elmentem abortuszra az ultrahangot végző orvos majdnem levette a fejemet, hogy lassan 14 hetesen mit akarok itt?! Eltelt pár nap, mire tudatosult bennem; szülni fogok. Igazából még most sem dolgoztam fel teljesen a tényt. Mikor anyámnak elmondtam, kirakott otthonról. Most a párommal lakunk együtt egy albérletben, és mondanom sem kell, anyámra semmilyen téren nem számíthatok. Így nehezen ugyan, de arra a döntésre jutottunk, hogy mindenféle háttér nélkül(párom nem tartja a kapcsolatot a szüleivel több éve) ez nem fog menni, örökbeadjuk a babát.
Gondolom a lelkiismeretesebb emberek tudják, hogy a mai társadalom kész ítélőszék, és jobban lenézik azt, aki lemond a babájáról, mint aki abortuszra megy. Ezért nem is mondtuk senkinek, hogy mi a helyzet. Mivel alapból sem voltam vékony, sőt, így elég könnyű titkolni a dolgot.
De visszatérve a kérdésemre, egyszer voltam védőnőnél, kb 5 hónaposan, akkor minden rendben volt. A titkolózás miatt a helyi nőgyógyászhoz nem fogok elmenni, főleg, miután elírta a papíromat végképp nem. Nagyvárosi kórházban fogok szülni, és úgy érzem ideje lenne elmenni, hogy mégse akkor lásson először orvos. Vajon meg fog érteni, vagy ő is lenéz majd?
Elég pocsékul érzem magam így is, fogalmam sincs, hogy mi lesz velem, vagy hogy fog zajlani ez az egész, hisz nincs senki, akitől meg tudnám kérdezni, vagy aki tudna segíteni, lelki támaszt nyújtani.
Akik esetleg csak bántó jelleggel írnak választ, azoknak üzenem, edződtem már eleget, és olyan szinten, mint a tulajdon szülőm, senki nem tud bántani, és elég lesz majd a lelkiismeretemmel megküzdeni.
Az aggódóknak, és azoknak, akik felelőtlennek fognak tartani üzenem, a baba jól van, és biztos vagyok benne, hogy fiú lesz, mert szinte egész nap mozog (nem tudom, hogy a kettő összefügg-e, mint mondtam, senkitől nem tudok kérdezni) és nyilván ha azt éreztem volna, hogy már hosszú ideje nem mozdul, vagy én éreztem volna rosszul magam, esetleg fájdalmaim lettek volna, akkor nyilván meglátogatok egy orvost, de eddig minden rendben volt.
"Tudom, hogy nem a leghelyesebben cselekedtem, de kérlek képzeld magad az én helyembe, és utána ítélj el."
Beleképzeltem. Nem tettem volna így, ahogy te. De nem ítélkeztem, csak annyit írtam, attól, hogy nem érzed, még lehet baj. De persze inkább ne legyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!