Hogyan lépjek túl ezen?

A gyermektelenség miatt a kezdeti szomorúság és düh után folyamatos ürességet, érdektelenséget, undort érzek. Félek, hogy emiatt a lelkiállapot és a belőle fakadó viselkedés miatt előbb-utóbb elveszítem/elmarom a maradék jót (a páromat, a cicáimat, a szüleimet és a barátaimat) az életemből. Hogyan tudnék továbblépni, feldolgozni a helyzetet, és teljesnek, boldognak érezni az életemet gyerek nélkül? Az eszem tudja, hogy annak kellene örülnöm, ami megadatott, nem pedig amiatt siránkozni, ami nem, mégsem sikerül...

A munkámmal nagyjából meg vagyok elégedve, de az akkor is csak munka, az önkénteskedés nem az én világom, tanulni nem látom értelmét, ha nem tudnám hol kamatoztatni, az utazás, szórakozás (koncert, mozi, színház, étterem) egy időre kikapcsol, feltölt, de a élmények után aztán megint ott vagyok, ahol a part szakad. Régen még az írás okozott némi örömet, de már ihletem sincs.

Annyira szabadulnék ebből a helyzetből és lelkiállapotból, de hogyan? Mit tehetnék?

(Szülni semmiképp nem tudnék a hiányzó petefészkeim és a fejletlen, kicsi méhem miatt, az örökbefogadás pedig macerás, és nem látom értelmét elindítani házassági papír nélkül.)

29/N