Gyerekért küzdőből gyerekellenes? Volt valaki így ezzel?
Két év próbálkozás, és 5 sikertelen inszemináció után abbahagytuk a gyerekért való küzdelmet. Igazából már az inszemek alatt kezdtem érezni, hogy valami nem oké. Mintha az egészet nem is akarnám, csak azért csinálnám végig, hogy ne mondhassák, hogy nem próbálkozom. A vizsgálatok miatt sokszor megfordultam uh-n meg itt-ott, ami tele volt kismamákkal. Egy részről utáltam őket a terhességükért, másrészt arra gondoltam, én nem akarnék magamban hordozni egy másik embert.
Két hónapja vissza kellett volna mennem a meddőségi orvosomhoz az 5. inszemináció "eredményével", de nem tettem, és azóta sem jártam orvosnál. Azt beszéltük meg, ha nem sikerül, tovább irányít a Kaáli intézetbe.
Fizetős lombikban sosem gondolkodtunk. Eleinte úgy véltem, feliratkozunk tb-sre, és majd az 1 éves várólista alatt meggondolom, akarom-e, ha nem, max lemondom. Most meg már úgy vagyok vele, hogy meg sem akarom próbálni.
Úgy érzem, épp elég pénzt elcs*sztünk már a semmire, és lombikozó kolléganőm példáján okulva nekem nem hiányzik ez a pénzszórós, futószalagos játék, ami ezekben az intézetekben megy.
Voltaképp úgy érzem, nem is nekem való az anyaság. Túl introvertált vagyok ehhez. A férjemet sajnálom, mert egész biztosan szuper apuka lenne. De ő teljesen mellettem áll, ő sem akarja már a lombikot, legalábbis ezt mondja.
Néha azon gondolkodom, ha spontán összejönne (amire kb. annyi az esély szerinte, mintha egy férfi esne teherbe), nem is örülnék neki... Ha Magyarországon elköttethetné magát csak úgy egy nő, lehet, hogy megtenném, csak hogy legalább valamelyik oldal biztos legyen, jelen esetben az, hogy nem lehet gyerekem.
Akinek beszélek erről, arra biztat, iratkozzam csak fel, mert egy év nagy idő, stb, de már fél éve így gondolom, és egyre erősebb bennem a gyerekellenesség. Rájuk nézni sem bírok.
28N
válasza:A csalódásaim és kiborulásaim mindig abból fakadtak, hogy de másnak miért sikerül. Kb. mint amikor mindenki tudott kötélre mászni, de én nem. Aztán rájöttem, hogy nem is akarok kötélre mászni, mert mi abban nekem a jó, így aztán nem próbálkoztam tovább.
Úgy érzem, hasznosabb dolgokkal is ki lehet tölteni az életet, mint egy gyerek. Meg a pénz is sokkal jobb helyre mehet. Eljutni szép helyekre, stb. Végtére is: normális lennék, ha egy halom pénzt elköltenék arra, hogy legyen egy visítozó valamim, amire elkölthetek még egy halom pénzt?
válasza:Szerintem csak elfáradtál a sikertelenségben. Hagyjátok most az egészet, "éljetek" egy kicsit magatoknak. Aztán lehet, hogy közben becsúszik egy baba is.
Ha meg nem, pár év múlva újra megpróbáljátok.
Ha most 38 lennél, azt mondanám, hogy sürgősen fordulj pszichológushoz, mert a "másnak miért sikerül" kérdés pontosan azt jelenti, hogy "nekem miért nem sikerül", csak ezt egyelőre magadnak sem vallod be, mert tudat alatt így akarod megvédeni magad a nagyobb sérüléstől.
De mivel még bőven van időtök, csak annyit mondok, pihenjetek pár évet, azalatt letisztul, mit érzel valójában.
válasza:Örökbe is lehet fogadni, akár nagyobb gyereket is. Lehet hogy neked jobb is lenne ha kimaradna a legeleje.
De ha nem akarsz, az sem baj. Viszont ha a párod jó apa lenne, akkor hatalmas kincset veszít a világ. :/
30 felett már semmi szín alatt nem próbálkoznék, ezt évekkel ezelőtt eldöntöttem. Tehát ha a lombiknak nem vágunk neki most (márpedig nem), nem lesz 30 valahány évesen kapkodás, hogy na akkor mégis gyorsan gyerek...
Mélyen introvertált személyiség vagyok, akinek öngyilkosság lenne egy gyerek, aki örökké nyaggatna, aki miatt sosem tudnék félrevonulni térben és fejben, akkor, amikor annak szükségét érzem. A férjem már tudja kezelni a "hagyjál magamra" állapotomat, egy gyerek nem tudná, hisz annak kell az anyja, nem értené meg.
válasza:De korábban miért küzdöttél érte? Két éven át? Én biztos nem küzdenék ennyire azért, amit a lelkem mélyén nem akarok. Ha most abbahagyjátok akkor a két év ment a levesbe...
De hogy válaszoljak a kérdésre, a régi szomszédaink, negyvenes házaspár, pont így voltak. Nem lehetett gyerekük, már az örökbefogadás listán álltak de végül nem vágtak bele. De nem is adnék nekik gyereket, totál nem való nekik. És látszik rajtuk hogy baromira idegesítik őket a gyerekek, főleg a nőt.
" Viszont ha a párod jó apa lenne, akkor hatalmas kincset veszít a világ. :/"
Tudom. Mondtam neki. Szabad utat kapott, de nem élt vele. Velem akar maradni, mert fontosabb vagyok, mint egy esetleges gyerek egy olyan nőtől, aki nem én vagyok.
"De korábban miért küzdöttél érte? Két éven át? Én biztos nem küzdenék ennyire azért, amit a lelkem mélyén nem akarok. Ha most abbahagyjátok akkor a két év ment a levesbe..."
Társadalmi nyomás? Mert másnak is van? A lelkem mélyén tudtam, hogy nem való nekem, de be akartam bizonyítani, hogy mire vagyok képes érte. Végül is annyit megért, hogy életmódot váltottam, és elkezdtem sportolni. Ezt nem is hagytam abba, mióta rájöttem a valóságra, hanem már az egészségemért csinálom, és hogy jobban nézzek ki. :) (és kinek hiányozna, hogy az alakuló testemet tönkretegye a szülés?)
Akkor pont olyan vagyok, mint az a nő ismerősöd, mert engem is idegesítenek a gyerekek. Csak elhittem, amikor azt mondták: majd a sajátoddal nem lesz így.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!