Mit tudok tenni, ha a barátnőm kerül és nem keres, nem fogad engem semilyen formában, ha neki még nem sikerült a baba még nálunk meg igen?

Te nem tudsz tenni semmit, és szerintem nem is kell.

Ezzel nem neked kell megküzdeni, hanem neki.

Sajnos nem ismeretlen a történet, náluk a sógornőm érzete személyes sértésnek, hogy ők évek óta hiába próbálkoznak, nekünk pedig sikerült.

Én a másik oldalon vagyok!

Tény, hogy nehezen viselem, ha valakinek sikerül, de azért a legtöbb esetben őszintén tudok örülni a másik boldogságának. Egy eset volt, amikor nem ment. Egy jó barátnőm lett terhes, aki tudta, hogy mi rég próbálkozunk, és azzal jelentette be a terhességet, hogy mennyire rosszul jött ez most ez neki és csak egyszer nem volt kedvük elmenni a fiókig, és ez most mennyi pénzébe kerül. Egy darabig próbálkoztam még a barátsággal, de végignyafogta a terhességet, végül mikor a fejemhez vágta, hogy miért nem sajnálom őt mert elképzelni sem tudom, hogy milyen rossz lehet most neki, ott feladtam. Azóta nem kerülöm, de nem mondanám, hogy barátok lennénk. Hiányzik, mert tényleg jó barát volt, csak ez nekem nem ment.

Jó ez egy szélsőséges eset volt. Van olyan barátnőm, akivel meg tudtam beszélni, hogy örülök nekik nagyon, viszont nekem ez fáj. Igyekszem és semmiképp sem szeretném megbántani, de kérem egy kicsit legyen türelmesebb felém. Akivel ezt így meg lehetett beszélni működik. Megmaradt a barátság, igaz kevesebbet találkozunk, de ott vagyunk egymásnak.

Nehéz nagyon, nem titeket hibáztatunk, nem tőletek irigyeljük, hanem a helyzetre vagyunk irigyek, mert mindennél jobban szeretnénk a helyetekben lenni.

Gyerekesen viselkedik, de idővel talán rájön erre. Meg hogy a te kisbabád öt év múlva is a tiéd lenne, nem az övé, fölöslegesen irigykedik.

Én a másik eset voltam. Barátnőm nagyon félt, hogy terhes, m pedig próbálkozunk. Naponta kellett hallanom, hogy tönkre fog menni az élete, ennél rosszabb nem is történhet..meg fogja ölni magát..nem tartja meg..milyen rossz neki stb. És nem tudatosult benne, hogy én ezt nem akarom hallgatni.

Ez a téma senkinek sem könnyű.

A férjemmel 2010-ben határoztuk el, hogy ha jönni szeretne, jöhet a baba. Persze nem jött. Jöttek a kivizsgálások, műtétek, meddőségi kezelések, lombik-program, örökbefogadás...közben körülöttem szinte mindenki "lebabázott". Nem mondom, hogy nem tudtam volna minden kismamát egy kanál vízben megfojtani, de na. Az egyik legjobb barátnőm is terhes lett, félt elmondani, de ez nem okozott gátat köztünk. Persze otthon dühöngtem és sírtam, de előttük nem mutattam mennyire fáj.

Aztán tavaly év végén valamilyen csoda folytán spontán terhes lettem, ma vagyok 9+1 hetes :)

Most én tartok ott, hogy félek elmondani a másik legjobb barátnőmnek, mert náluk még nincsen tervben a baba, igazából még nem is szeretne, de náluk a családban az elmúlt 100 évben senki nem tudott 30 éves kora fölött babát kihordani (fiú babát egyáltalán nem szült senki), s idén lesz 32.

Kicsit félek, de remélem, hogy az elmúlt 17 év nem volt hiábavaló :)