Érdemes-e egyáltalán tovább próbálkozni, ha már fikarcnyi reményt sem érzek?

Áprilisban lesz 2 éve, hogy hivatalosan próbálkozunk, de gyakorlatilag 2014 augusztusa óta nem védekezünk.

Tudom, hogy vannak, akik 5x ennyi idő után is kitartóan küzdenek. Nem is belefáradtam, csak szimplán két hónappal ezelőtt lelkiekben elengedtem a témát, elkönyveltem, hogy nem fog sikerülni (a 2. sikertelen inszem után). Nem pesszimizmus, hanem realizmus.

Úgy érzem, ha a pozitív hozzáállással nem sikerült "bevonzani" a jót, mint mondják sokan, akkor ezzel aztán végképp mit várok.

Most vagyok túl a 3. inszemináción, igazából már amikor megcsinálták, 1000%-ban tudtam, hogy nem sikerült. Úgy mentem el, hogy oké, tudjuk le, minél hamarabb legyen meg a 6 sikertelen inszem.

Utána feliratkoznánk tb-s lombikra. Fizetősre eszemben sincs menni, hisz a tb-s plusz költsége is épp elég ablakon kidobott pénz lesz. De addig legalább lesz majd a feliratkozástól számítva 10-12 hónapom meggondolni, egyáltalán akarok-e vele foglalkozni.

Az alapbetegségem az IR+PCOS. Az IR-t diétával és sporttal szépen helyrehoztam, cisztáim nem voltak és jelenleg sincsenek. A vitaminszedést mióta lemondtam a dologról, minimalizáltam, de E-t és D3-at még szedek. Hiába fogytam le 30 kg-t, hiába javultak az eredményeim, tényleges eredmény nincs, még egy vetélést sem tudok felmutatni (ami legalább bizonyítaná, hogy képes vagyok teherbe esni).

28N