Érdemes-e egyáltalán tovább próbálkozni, ha már fikarcnyi reményt sem érzek?
Áprilisban lesz 2 éve, hogy hivatalosan próbálkozunk, de gyakorlatilag 2014 augusztusa óta nem védekezünk.
Tudom, hogy vannak, akik 5x ennyi idő után is kitartóan küzdenek. Nem is belefáradtam, csak szimplán két hónappal ezelőtt lelkiekben elengedtem a témát, elkönyveltem, hogy nem fog sikerülni (a 2. sikertelen inszem után). Nem pesszimizmus, hanem realizmus.
Úgy érzem, ha a pozitív hozzáállással nem sikerült "bevonzani" a jót, mint mondják sokan, akkor ezzel aztán végképp mit várok.
Most vagyok túl a 3. inszemináción, igazából már amikor megcsinálták, 1000%-ban tudtam, hogy nem sikerült. Úgy mentem el, hogy oké, tudjuk le, minél hamarabb legyen meg a 6 sikertelen inszem.
Utána feliratkoznánk tb-s lombikra. Fizetősre eszemben sincs menni, hisz a tb-s plusz költsége is épp elég ablakon kidobott pénz lesz. De addig legalább lesz majd a feliratkozástól számítva 10-12 hónapom meggondolni, egyáltalán akarok-e vele foglalkozni.
Az alapbetegségem az IR+PCOS. Az IR-t diétával és sporttal szépen helyrehoztam, cisztáim nem voltak és jelenleg sincsenek. A vitaminszedést mióta lemondtam a dologról, minimalizáltam, de E-t és D3-at még szedek. Hiába fogytam le 30 kg-t, hiába javultak az eredményeim, tényleges eredmény nincs, még egy vetélést sem tudok felmutatni (ami legalább bizonyítaná, hogy képes vagyok teherbe esni).
28N
válasza:Persze, hogy vannak ilyen időszakok. Van, amikor feladja az ember, vagy azt hiszi, nincs ereje tovább csinálni.
Aztán feláll és megy tovább.
Közhelyeket lehetne csak írni, azt meg hallottál már eleget. Gondolom, a meddosegi központban is rengeteg sorstarssal beszéltél.
Fel a fejjel, és tovább előre!
válasza:Így is már tetemes pénzünkbe került, nem akarok még meddőségibe is szórni feleslegesen a pénzt. Ott inszemenként fizethetnék 40-60 ezreket, így meg "csak" 10-be fáj havonta a gyógyszerköltség. Az esély ott is csak 15% lenne vagy annyi sem, minek utazzak mellé 2 órát?
Dühös nem vagyok, az őrjöngéseken már túl vagyok rég. Decemberben szünetet tartottunk, 3 stimulált hónap után pihentetett a doki. Soha ilyen jól nem éreztem magam az elmúlt 2 évben. Végig is gondoltam: kell ez nekem végtére is?
Úgy éreztem, sokkal inkább stresszelt az egészben az, hogy XY ennyivel fiatalabb, és már van gyereke, mintsem a valódi vágy a baba után. Társadalmi nyomás miatt kár gyerek, szerintem.
A férjemet sajnálom, ő tényleg akarna, ugyanakkor sosem fog elhagyni, csak tőlem akar gyereket.
válasza: válasza:Ezt mindenki maga érzi...
Mi 6 évig küzdöttünk (inszemek, lombikok). Sokszor elkeseredtem a sikertelenségek miatt. Két próbálkozás között sokszor elengedtem a baba- témát, de csak addig, amig el nem jött a következő lehetőségünk. Persze a kezeléseket nem hagytam abba, hogy ne essek vissza, mert úgy sosem sikerült volna... A probléma szintén pco, ir + elzáródott petevezeték, méh fejlődési rendellenesség, véralvadási probléma.
Lehet, nálad is többrétű gond, csak még nincs kivizsgálva.
Ehhez rengeteg lelki erő kell! Nálam ez abból töltődött folyamatosan, hogy én már nagyon szerettem volna anya lenni.
Ha ez az érzés nálad nincs meg, akkor át kellene beszélnetek ezt az egészet még egyszer... Végül is még van időd. Nem baj, ha most inkább élni szeretnél.
válasza:ja,nem kell gyógyszer? remek.Végül is akkor esel teherbe amikor csak akarsz...
bírom az ilyen nőket,nyafogni tudtok,de még a gyógyszert sem vagy hajlandó beszedni.
Aki tényleg akar gyereket,az elmegy a 6. lombikra is,meg olyat is ismerek aki kölcsönből fizette a petesejt donoros lombikot Csehországban mikor már semmi más megoldás nem volt.
ne haragudj de panaszkodni a legolcsóbb,te még messze nem tettél meg mindent.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!