Támogatnátok egy kicsit lelkileg? Újra nekivágunk.

De aranyos vagy ,okkéé akkor most szépen beszuggerálom,hogy igenis én is anya leszek és kész veled együtt! :D

Nem lehet véletlen ,egyik unokanővérem ajánlotta a trimesztert erre te is írod,na most már tényleg utána kell néznem :) Nem hallottam még róla, viszont én Dr. Czeizel Endre magzatvédő vitamin 1-re akadtam rá amiben volt bizodalmam,pontosan be van állítva minden vitamin és ásványi anyag mennyisége. Gondolom.

Egyébként megkérdezhetem ,ti mikor voltatok kivizsgáláson? Nem irányítottak titeket inszeminációra? Lehet ,hogy segítene. Voltatok összeférhetetlenségi teszten is?

Én régen még egy bizonyos drága hüvelyzselét is próbáltam, intim együttléteink alatt , mert az ebben az esetben segít a hímivarsejteknek célba érni.

Köszi hogy írtál :) de barátnődnél legalább tudták ,hogy van valami gond és próbálták orvosolni.

Remélem, megtalálják nálunk is a probléma forrását, mert azért durva ,hogy ennyi év alatt nem jött ,pedig mi aztán nem görcsöltünk rajta ,csak lombiknál,mert ott már tényleg magadra kell figyelj maximálisan és várod a pozitív eredményt.

Hát ez az,hogy nem tudom már pontosan mit néztek pl a vérben, de azt tudom,hogy mindent rendben találtak. Én sokszor magyar oldalakon olvastam ,hogy nézik a pajzsmirigyet ,meg csinálnak cukorterhelést nekem ilyesmi nem volt. Csak pl egy cikluson belül vettek vért. Volt petevezeték átfúvásom amit nem altatásban csináltak :D de abszolút túlélhető ha nincs letapadás. Na meg végigkövettek egy ciklusomat ,hogy van e peteérés és tüszőrepedés. Ezzel is minden oké volt.

Itthon más lesz, jobban értek majd mindent mint kint idegen nyelven, nem volt úgy könnyű. Azt se tudtam sokszor miről van szó, hagytam magamat az árral sodorni. Ha kaptam anyagot , mert kaptam a lombikkal kapcsolatban azt persze otthon át tudtam olvasgatni. Meg ha érdekelt vmi és meg akartam kérdezni akkor abból tudtam készülni.

Ami furcsa volt a lombik alatt, az hogy le tudtak tőlem szívni elsőnél 14 petesejtet, ebből megtermékenyült 12, ebből fejlődött tovább 9 végül lett egy "topembrió" és ezért egyet adtak vissza, viszont döbbenetemre egyet se tudtak már lefagyasztani mert megálltak az osztódással. MÁsodik lombik ugyanezzel a sémával ment tovább. Nem módosítottak semmin, rosszabb lett az eredményünk. Kevesebb petesejt, kevesebb termékeny , nem lett topembrió ,így kettőt ültettek be. Egy se fogant meg.

Felmerült benne, hogy együtt nem tudunnk életképes embriót nemzeni? Ijesztő. Vagy vmi genetikai, dolog. Nem tudom, de lehet csak szimplán rossz ,hormont kaptam és rossz adagban.

Viszont ma bejelentkeztem és páromat is beirattam dokihoz, és indulunk szeptember 1-én :)

Ennek örülök, mert fél éve költöztünk haza és végre beindulunk. Eddig nem járt ott az agyam, de most mint akit kupánvágtak, hogy térjek magamhoz és haladjunk. Mert az idő telik.

Amúgy visszakerestem a papírokat, már 2010-ben kezdtük az első lombikot. 6 éve. Durva. Azóta semmi védekezés, aktív nemi élet mellett, jól érezve magunkat persze ,sose figyeltük mikor kellene. Bár én érzem mindig mikor van peteérésem, akkor pláne jobban kívánom. Tehát görcsösség ide vagy oda, nekünk a nélkül sem jött össze.

És már a padlás tele van azzal ,hogy mki azzal jön ,mki óvatosan rám nem nézve mondja hogy el kell magunkat engedni, nem jó ha görcsölünk :D hehe, hiába mondtam hogy nálunk pont a babára való ráállás, görcs hiányzott én már erre vártam. De most már itt az idő :)

Kedves utolsó hozzászóló, kb 2 éve mikor hazalátogattunk kétszer tudott fogadni egy kinezológus,mert csak 1 hétre jöttünk haza. Nos ő mondott érdekességeket, amit tudtam már addig is: képembe mondta,ami nem esett jól, hogy én nem is akarok babát, egyáltalán nem gondolok rá.

Tehát leszűrte míg meséltem gyerekkoromról, páromról,családról. Minden más lekötött agyilag csak a baba nem. Érdekes volt. Ma bennem is volt, és mintha tisztába tettem volna magamat ezzel, hogy odakint míg éltünk bennem volt egy stressz szint mindig. Eleve azért mert ha jött volna a baba egyedül lettem volna, ez is visszatarott lehet. Meg a munkahelyemet szerettem, és hatalmas szerencsémre irodába kerültem arhcív osztályra. De akkor is stresszeltem, mert kínosnak éreztem ha nem úgy értek valamit és ez nyomasztott ,de végig míg kint voltunk pedig már középfokon beszéltem. Most érzek végre egy lelki békét ami mélyül, most engedem el magamat egyre jobban,hogy a családom közelében lehetek és magyarul beszélhetek végre :D