Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Teherbeesési problémák » Hogyan bírjátok lelkileg?...

Picsusz kérdése:

Hogyan bírjátok lelkileg? Tartsunk össze!

Figyelt kérdés
Már 4éve várunk a babára.Majd már az inszem következik.Elvileg semmi "bajunk" a párommal,mégsem jön a baba.Egyre nehezebben viselem lelkileg.Nem bírok sírás nélkül ránézni egy kisbabára,még ha csak a tv-ben is látom.Csúnya dolog tudom,de minden kismamára irigykedem,és kiakadok,hogy nekem miért nem sikerül végre.Sokat sírok emiatt,és egyre nehezebben viselem.Akik szintén régóta próbálkoznak:ti hogyan bírjátok?
2014. nov. 19. 19:28
 1/7 anonim ***** válasza:
nekem a volt férjemmel is gond volt, és a következő párommal is. elvileg nekem semmi bajom. ez a sors pikantériája, hogy igy alakult. már a második körömet futom a meddőségiben, a második férfival. nagyon nehéz ezt az érzést elviselni, hogy nekem lehetett volna babám minden gond nélkül de az éveim nem úgy alakultak. az orvos furcsán néz rám, hogy mit keresek én megint ott. elvileg februárban indul a lombik, ha minden jól megy. közben az idegeim kezdenek felőrlődni, kezdik felmondani a szolgálatot, mert már mindentől idegbajt kapok, annyira türelmetlen vagyok. harag van bennem az egész világ felé, hogy nekem miért igy alakult a sorsom. de ettől függetlenül még bizom a lombikban, hogy hátha. hiába nem velem van, és volt a gond mindkét esetben, mégis én érzem magam hibásnak. furcsa ez az érzés, napi szinten küzdök vele. nekem, aki egészséges, át kell mennem egy lombikon, és ilyen idegállapottal nem tudom hogy fogom végigcsinálni. de próbálok bizni a legjobbakban.
2014. nov. 19. 21:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
Hasonló a mi problémánk is... igaz, csak részben! 2 és fél évet és fél évet vártunk a babáinkra, sajnos elvesztettük őket! :( Valamiért nem tudom kihordani a babáinkat, pedig mi is egészségesek vagyunk! Okot nem tudunk, de az egészséges babáink első trimeszterben és középidősen hagytak itt minket! Mindent megtettem, mégsem tudtam kihordani őket! Nagyon nehezen siekrült az első babánk fogantatása, a második babánkké már könnyebb volt, mégis ez lett a vége.... Nem tudom, de szerintem mindkét probléma, az, hogy nem sikerül a baba, se így, se úgy, nagyon megterheli az embert!!! :( Sok sikert kívánok, Nektek!!
2014. nov. 20. 12:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim ***** válasza:

Én is szívesen beszélgetnék hasonló helyzetűekkel, de vhogy itt a gyk-n nem hosszúéletűek, fórumon meg nem találtam még olyat, ahol a lelki hátteréről beszélgetnénk, inkább mindig a sok kivizsgálásról, orvosi dolgokról folyik a beszélgetés.

Ugyan nekünk van egy gyermekünk, de több mint 2 évet vártunk rá, és most a tesóra 3 éve várunk. Szóval és azt nem tudom elfogadni, hogy nekünk miért ilyen nehéz. 1. baba előtt azt mondták semmi bajunk, nem sikerült 4 inszem, aztán spontán jött. Most kiderült, hogy IR-em van, ami a vérvétel alapján rendbejött, de még nem sikerült baba és én teljesen összeomlottam. Nem tudok egyedül kilábalni belőle, férjem pedig tehetetlen. Csak azt látom, hogy körülöttem mindenkinek már a 2. születik, és mi is nagy családot szeretnénk, de úgy érzem, kifutunk az időből. Ugyanezt érzem, irígykedek és sajnos sokszor nem is tudom leplezni.

2014. nov. 20. 14:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 A kérdező kommentje:

Én is szeretnék hosszabb távon beszélgetni erről,kiadni magamból.Az idő felettünk is eljár lassan,én 28 párom 38 éves.És még csak az első babánk lenne.Mikor én mindig nagy családról álmodtam.

Gondolom természetes,hogy ilyenkor az ember magát emészti,nem érzem magam teljes nőnek,hogy nem tudok teherbeesni.Annyira fáj,és a legborzasztóbb,hogy tehetetlenek vagyunk!

2014. nov. 20. 21:34
 5/7 anonim ***** válasza:

persze jó elmondani őszintén, hogy mi van benned/bennünk, mert jó kibeszélni. de nem jó a folytonos lelkizés sem, mert egy idő után mindenki problémája, nehézsége nagyon negativ hatással tud lenni, és a végén lehúz, úgyhogy még az is neheziti a helyzetet, ha lelkileg padlóra kerülsz. akinek lelkileg nehéz ezt feldolgozni, és hasonló emberekkel kezd beszélgetni, mert ugye ők értik meg őt, azokból az ismeretségekből nem sülhet ki sok jó, mert egyik se tudja bátoritani a másikat, csak a bajt mondják, a lelkifájdalmat, ami előbb utóbb átcsap negativizmusba.


tehát bármilyen nehéz is, és érzünk irigységet azok felé, akiknek sikerült, sokkal épitőbb ővelük beszélgetni, mert ők olyan dologról beszélnek, ami épitő. és nekünk nem a bajról kell beszélni, hanem el kell kezdeni hinni benne, hogy nekünk is sikerülhet, az meg csak abból lehet, ha épitő dolgokat hallunk, nem csak siránkozást, mert abból lesz a saját hitünk is. persze a siránkozás könnyebb, a léleknek látszólag felemelőbben hat, mint elkezdeni bizni benne, hogy nekünk is sikerülhet. könnyebb irigynek is lenni, mint örömmel hallgatni azokat, akiknek sikerült, holott ez is csak a mi hitetlenségünket igazolja.


elnézést a kemény szavakért, ez nekem éppugy szól, mint bárki másnak, magamnak is mondom ezt. de ez tapasztalat, hogy nem jó más sikánkozókkal nagyon mély kapcsolatba kerülni, mert az csak ront a helyzeten. remélem nem bántottam meg senkit, és érthető volt amit mondani akartam.

2014. nov. 20. 21:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:

Bocs, de 28 évesen azért még nem jár el lassan fölöttetek az idő. Akkor már inkább fölöttünk...

Én 39, párom 44.

2014. nov. 23. 12:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 A kérdező kommentje:
Jó,nem úgy értettem,hogy öreg vagyok,de már igazán benne vagyok a korban a gyerekhez,főleg a párom 38 évesen.És ez még az első babánk lenne,pedig nagy családot szeretnék.
2014. nov. 23. 14:14

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!