A férjem miért nem akarja elfogadni a donort?

Azért könnyebb az örökbefogadás, mert akkor egyiknek sincs biológiai kapcsolata a gyerekkel. Egyik sem "jobb" a másiknál.

Látszik kedves válaszolok egyikőtök sincs ebbe a helyzetbe !

Az ötössel teljesen egyet értek,a hatos pedig,ne bántódj meg,de ez az önzőség,de mások vagyunk.Ha van egy férjem én tőle akarok gyereket,nem mástól.Mondom ezt úgy hogy 6 éve nem sikerül a baba,én 36 vagyok ő 39.És elvileg az én hibámból,de sosem hagyna el ezért.Én őt szeretem ő az életem,neki fogadtam hűséget,jóban rosszban.Miért fájna az amit nem tudok hogy milyen.Én boldog vagyok így,persze ez nem azt jelenti hogy nem fog sikerülni a baba,de ha úgy is lenne,mi mindig együtt leszünk.Amúgy ez megosztja az embereket,mert mások vagyunk,így senkit sem ítélek el aki másképp vélekedik erről mint én.Mindenki a saját életének az alakítója.Remélem nem bántottam meg senkit.

Utolsó, az nem önzés, ha a férj megfosztja a feleségét a vér szerinti gyerek lehetőségétől, ami kimondottan minden vágya? Szerintem teljesen érthető a férj ódzkodása a spermadonortól, de a feleség gyerek utáni vágya is érthető. És miért mondana le a vér szerinti gyerek lehetőségéről? Nem mondanám önzésnek egyikük szempontját sem, csak érdekellentétnek. Vagy enged valamelyikük, vagy egymást engedik el.

Sziasztok!!Gondoltam írok, mivel nekem személyes tapasztalatom van..Egy éves a "donor" Babócánk, és pár dolgot leírnék pár válaszoló miatt..Én azt gondolom hogy egy kapcsolat, egy szövetség, egy teljes összhang..Ha én gyermeket szeretnék, és a páromnak nem lehet, akit tiszta szívből szeretek, akkor nekem sem lehet..Nincs miattad, miattam, NEKÜNK nem lehet..Csak mivel gyermeket szeretnénk, keresünk egy megoldást, az nem megoldás hogy lemondunk róla, mert szeretnénk szülők lenni, igen..Hát akkor két megoldás van..Örökbe fogadunk, ahol is nem tudjunk mennyire vigyáz a kihordó anya a mi gyermekünkre, akiért igeni, már akkor is felelősek vagyunk, vagy választunk egy donort,és megtapasztalhatom a terhességet, hogy milyen amikor mocorog, hogy milyen csodás minden egyes ultrahang, hogy mennyire gyönyörű a pocakom, és milyen hatalmas élmény a szülés..Mi a donort választottuk, a Páromnak nem más gyerekét kell felnevelni, hiszen a sajátja, együtt hoztuk a döntést, szereti, imádja, várta..Eleinte neki is nehéz volt, én tudtam kitartok bármi is lesz, és vártam, nem erőltettem, nem sürgettem..Tudtam hogy nagyon szeretné megtapasztalni az apaságot, és teljesen számítottam rá hogy egyszer ki fogja mondani amit mindketten szeretnénk..Itt nincs semmi önzés, semmi rossz dolog..Szülők vagyunk, egy csodálatos Kislány szülei, és nem hinném hogy szerethetné bárki jobban nálunk, akármilyen vér szerinti dologról beszélünk..Akinek nincs ebben tapasztalata, ne válaszoljon blődliségeket, hogy mi megbeszéltük hogy ez lesz ha, meg az lesz ha, mert senki nem tudja milyen egy ilyen nehéz dologgal szembe nézni, csak aki benne van, és átélte..Kedves Kérdező, próbálj időt adni a férjednek, ne kérdezgesd, ne bántsad, hidd el ha nagyon akar gyereket akkor úgy fog dönteni ahogy neked jó..Jelenleg ma Magyarországon, nem nagyon lehet donorhoz jutni, tehát míg el nem rendeződik a helyzet úgyis van időtök..Én akkor rendeztem be a házunkat, eltereltem a figyelmem, hogy próbáljam a férjem hagyni a gondolatataival..

Kérdező és 15-ös mi alapján választanátok/választottatok donort?

15-ös vagyok..Mivel nálunk senki nem tud erről, és nem is szeretnénk elmondani ezért mindenbe a férjem jegyeire hagyatkoztunk..Hajszín, szemszín, és a legfontosabb a vércsoport volt..

Hogy vagytok azóta kérdező és a válaszolok?