A férjem miért nem akarja elfogadni a donort?

Mikor derült ki?

Ha mostanság akkor adj neki időt, míg feldolgozza azt, hogy soha nem lehet vérszerinti gyereke, és, hogy miatta nem jött eddig sem a baba.

A férfiaknál ez nagy törés.

Talán mert roppantul fájna neki egy ismeretlen férfi gyerekét sajátjaként nevelni, mert neki nem lehet? Te miért akarod vele elfogadtatni a donort? Ha ő képtelen a donort elfogadni, netán örökbe fogadni, akkor vagy mentek tovább, próbálkozni további vizsgálatokkal, hátha mégis ki lehet csiholni némi genetikai alapanyagot a heréiből.

A másik lehetőség, hogy elválsz. Neked kell eldöntened, az életedben az a fontosabb, hogy a férjeddel maradj gyerek nélkül, vagy a gyerekvállalásról nem tudsz lemondani a kedvéért és keresel más apajelöltet.

Vagy kivársz egy kicsit, hátha meggondolja magát a kedvedért. De minél hosszabb a várakozási idő, annál esélyesebb, hogy te is kicsúszol az időből.

Ha kiderülne, hogy a páromnak nem lehet gyereke, fel sem merülne bennem, hogy akkor egy idegen férfitól szüljek. Akkor már inkább örökbe fogadnánk egy olyan gyereket, ami egyikünké sem genetikailag, de jogilag és érzelmileg egyformán kötődnénk hozzá.

Végtelenül megalázó dolog számára az, hogy ezzel a húzással gyakorlatilag haszontalannak minősíted és magára hagyod, majd helyettesíted egy idegennel gyereknemzés céljából.

Én nőként nem tudom megérteni és elfogadni, hogy ez hogy illik a "jóban, rosszban, egészségben, betegségben" dologhoz.

A biológiai anyává válás, hogy lehet fontosabb, mint az életed párja és az érzései?

5-ös,én ezzel nem értek egyet.

Lehet,hogy én vagyok az önző,de mivel egy életem van,ha lehetőségem lenne arra,hogy megtapasztaljam milyen terhesnek lenni,érezni ahogy rugdos a baba és a végén megszülni biztos,hogy nem mondanék le róla.Főleg,hogy szerintem a nők életének egyik legfontosabb része az,hogy anyává válhatnak.Ha már egyszer megadatott nekem,hogy kihordhatok egy magzatot miért mondanék le róla?

Nyilván megértem,hogy ez a férfi számára kellemetlen lehet,de szerintem ha fontos neki a felesége,akkor nem fosztja meg ettől az élménytől,fordított helyzetben én is belemennék abba,hogy egy másik nő petesejtjét termékenyítsék meg a párom spermájával és azt ültessék be vagy ha annak akadálya van,akkor béranya hordja ki(bár az jelenleg Magyarországon ha jól tudom nem legális)

Egyébként nagyon csúnya leszek,de én ebben az esetben elgondolkoznék a váláson.

Ha tudom magamról,hogy az az egyik vágyam,hogy megtapasztaljam a terhességet biztos,hogy nem mondanék le róla,mert később öregkoromban biztos,hogy megbánnám és utálnám a férjemet,hogy ilyen helyzetbe hozott.Inkább most váljatok el szépen,mint később csúnyán.

Hát én teljes mértékben meg tudom érteni. Amikor én gyereket akartam, nem egy mindegy milyen gyerekre vágytam, csak úgy, akarhonnan, hanem a párom gyerekére. Azt akartam, hogy ő és én alkossunk egy új életet, ami mindkettőnk része. Ha nem ment volna valami miatt, akár az én, akár az ő részéről, akkor nem lett volna gyerekünk, max örökbefogadás által.

Amúgy meg értelmesebb lenne tőle megkerdezni, hogy ő miért nem akarja.