Már azt se tudom, mitől féljek jobban? Ha sikerül teherbe esni, vagy ha nem?

Egy éven belül volt két vetélésem.

Kivizsgálás még nem volt, magánorvosra gyűjtünk, az SZTK-s doki azt mondja, majd három vetélés után lesz ingyenes a kivizsgálás.

Párommal megbeszéltük, hogy nem adjuk fel, újra próbálkozunk.

Választott orvosom azért nincs, mert konkrétan egyikben sem bízom, szakmailag meg emberileg is csalódtam a dokikban.

Mi van, ha terhes leszek? Eddig elég gyorsan teherbe estem, nem ezzel van a gond.

De most úgy félek...

Nem akarok megint elvetélni.

Progeszteron pótlást kérhetek csak úgy, hogy bemegyek a dokihoz, hogy kétszer vetéltem, és ha nem ad, akkor az asztalra csapok? Fog írni? Vagy ezt ő dönti el, és én meg megint elvetélek? (90%, hogy progeszteronhiány a gond.)

Várnék szívem szerint amíg minden vizsgálat véget ér, de az idő és pénz, lehet fél évig nem próbálkozunk, aztán újabb fél év, mire terhes leszek, reménykedünk, elvetélek. Újabb sikertelen év... és mi se leszünk fiatalabbak. (37 vagyok)

Mi van, ha a sok tökölésnek az a vége (meg a két műtéti befejezésnek), hogy nem lehet gyerekünk?

Vagy ha kiderül, hogy valami genetikai oka van? Nem illünk össze, stb.

Nekem már van gyerekem, előző házasságból, tehát más apától, de a közös baba nem marad meg.

Tiszta ideg vagyok hetek óta, még nem próbálkozunk, és az egyik felem feladná, a másik meg bármit megtenne egy babáért.

Meg fogok ebbe bolondulni. :(