Ti megértenétek ha kolléganőtök táppénzre menne pszichés állapota miatt, mert nem sikerült az inszeminációja és amúgy is gyermekekkel kapcsolatos a munkánk?

Elméletileg most az lenne a helyes válasz, hogy igen,de nem tudom ezt írni. Pedagógus vagyok, 5 sikertelen inszemen és szintén sikertelen lombik után vagyok túl több évnyi próbálkozással a hátam mögött. Egyszer nem maradtam otthon még egy napra sem, mert nem sikerült, eszembe sem jutott. Ha nem bírom lelkileg, mert gyerekek között vagyok, basszus akkor lelépek és keresek más munkát. Ha valaki ennyire nehezen viseli nincs mit a tanügyben keressen, mert feltételezem a munkateljesítményére is kihat. Tudom ezért lepontoznak, de ez az állapot az ő javát sem szolgálja, csak szenved a más gyereke között.