Autoimmun betegség és babavállalás?

Sok féle autoimmun beegség van, a tiédet nem ismerem.

Nekem szclerozis multiplex van, ami lappang, második terhességem és nem ez a betegség volt az oka, hogy először nehezen estem teherbe, másodjára a 2. próbálkozásra összejött.

Én azt gondolom (és ez betegségtől független), hogy ha az ember végigveszi az esélyeit, megismeri a betegségét, elfogadja és utána félreteszi, meg kell próbálni normális életet élni azzal együtt. A gyerekvállalást is beleértve. Meg persze kell hozzá az a társ, aki így, hogy tudja mi lehet gond később is belevág. Én szerencsétlenségemre több olyan helyzetet is láttam, ahol később alakult szerencsétlenül a helyzet. Nem mindenki szerencsés, de az autoimmun betegségek sokszor 20 évig sem jönnek vissza kezelés után, meg van akinek szülés után derül ki egyáltalán, szóval szerintem a kezelhető betegségeket félre kell tenni és el kell fogadni a normális élet érdekében.

Érdekes amúgy, mert az én esetemben pl a párom az, aki ezt tudomásul vette anno és mitha nem is létezne, nem beszélünk róla. Időnként jelentkezem a neurológusnál és végigjárom a vizsgálatokat, közben gyereket nevelek és várok, meg dolgozom.

Rheumatoid arthritis nevű autoimmun betegségem és nagyon visszeres, trombózisra extrán hajlamos (volt is már!) szervezetem van, emellett egy műtött gerincem (sérves, rossz porcokkal, ott is ízületi problémákkal)

Egy 4,5 éves kisfiú boldog anyukája vagyok.

csodálatos a természet egyébként.

Normál úton teherbe estem tervezetten (előtte sok kört futtunk a szakorvosok között, a gyógyszerek átállításáról, leállításától kezdve a mi lesz ha fájdalmaim lesznek terhesen, mit lehet szedni/tenni stb.).

Nem én vagyok az egyetlen, akinél a terhesség jótékonyan hatott a meglévő krónikus betegségre- nem szedtem semmiféle gyógyszert, nem voltak fájdalmaim, semmiféle gond és a szülés után is sokkal jobb az általános állapotom, mint előtte.

A szervezetem mintha a terhesség idejére háttérbe szorította volna a bajaimat és annyira a terhességre összpontosult minden energiám, hogy a betegség nem okozott tüneteket.

Egészséges kisfiam lett.

(igaz, hogy tisztázatlan okok miatt a 41. hét végén terhességi toxémiával sürgősségi császárral szültem- aminél nem lehet teljesen kizárni a meglévő betegségeim esetleges hatását- de a lényeg az, hogy mindketten egészségesek vagyunk és én is jobb állapotban vagyok így 40hez közel, mint 25 évesen voltam)

Lelkileg: boldogság volt, hogy kismama lehetek, nagyon vigyáztam az egészségemre, sokat jártam örömmel orvoshoz, 1000%-oan figyeltem az étkezésemre, a kíméletes mozgásra, dolgoztam, terveztem, feldobott voltam. Szuper terhességem volt.

Az első 3 hónapban fáradékonyabb voltam, kicsit talán aggódós is (nehogy baj legyen, nehogy gyógyszert kelljen bevenni stb.), a 2. és 3. trimeszterben boldog és energiabomba.

Emlékszem, a 40. héten még hajnalban felkeltem (nyári forróság volt) és a 12 ablakunkat megpucoltam, majd hatalmas adagokat főztem/fagyasztottam és mentem 11-re saját autóval, egyedül vezetve ctg-re járóbetegként a kórházba, visszafelé beugrottam az ikeába pár apróságért és otthon a klímás lakásban a földön, a járólapon hűsölve olvasgattam délutáni sziesztaként :)

Fel a fejjel, keresd az orvosaidat a kérdéseddel, állapotoddal kapcsolatban, nekik higgy.

A masodik válaszoló vagyok. Nekunk is termeszetesen fogant mindket gyerkőc. A sora fintora, hogy a fiam 1 ev utan sikerult "be", a lányomert, aki a pocakban no csak fel evet küzdöttünk.

Remelem o is egészséges lesz.

En is császárral szültem egyebkent, most is az lesz. Sajnos a fiam etelallergias es asztmás, de a természet megáldott azzal a csodával, hogy az én betegségek csak noknel fordul elo 99%ban es 3 generacionkent öröklődik, igy valoszinuleg mindket gyermekem mentesül alóla, majd a dedunokakert lehet izgulni, én is dedimtol orokoltem, de egyebkent meg o is el, 92 eves boldog ukmama es teljesen egészséges.

Szerintem jok a kilatasaink! Fő a pozitiv hozzáállás! Es a gyerekek annyi örömöt es szeretet meg csodát visznek az életünkbe, hogy csak na. 😊