Miért viseli meg a lombik annyira az embereket? Mi abban olyan rossz?

Nagyon sok vizsgálat, komoly (és drága) gyógyszeres kezelés, és nincs garancia, hogy sikerül.

Ez bárkit megvisel.

Engem azért is megviselt, mert nem nálam volt a gond, mégis engem szurkáltak több napon át, altattak, stb. De persze ezt bevállalja az ember.

Én kissé hipochonder vagyok, ezért nekem betettek az injekciók, aztán először nem sikerült, amitől megint kibuktam, mert úgy voltam vele, hogy én egészséges vagyok, és ha már ez sem jön össze, akkor ennyi volt. Nekifutottam még egyszer, de már úgy, hogy úgysem lesz belőle semmi, megint nem sikerült. Aztán néhány újabb vizsgálat után harmadszor, de akkor már tényleg úgy, hogy ez az utolsó alkalom, többször nem vállalom. Akkor egy túlstimuláció kiséretében összejött.

9 nap kórház, de így utólag már nem érdekel. Van egy fiunk, ő kárpótol azért a kis szenvedésért.

Közben persze más volt, mert egész végig nem tudtam, sikerült-e. Nem volt olyan szörnyű, de akkor annak éreztem.

Valószínű, akinek elsőre sikerül és nincs komplikáció, máshogy éli meg.

Mert gyerek nélkül nem kellek a páromnak én ezért csinálom.

A kezelések,a kudarc,az elhagyatottság,értéktelenség érzet....stb.

Ez felőrli az embert.

Ez maga a pokol.