2 hét múlva születne meg a babám,3 hónapja nincs velem. Egyszerűen úgy érzem, megőrülök. Lehet ezen valahogy túllépni?
Az is zavaró, hogy mindenki úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. Mindenki megért (gondolják ők), ellenben fogalmuk sincs, mekkora fájdalom van bennem. Őrült fájdalom, amit nem fog érezni egy korai vetéléssel senki, mert egy 24 hetes nagy baba nem ugyanaz, mint egy 8 hetes embrió, aki még nem rugdos, nem kommunikál veled.
Nem volt jele, csak már nem rúgott pár napja.
Az UH maga volt a rémálom, azt hittem, belehalok. Megszültem. Megjött a tejem. Borzalom.
És nincs velem.
Istenem, ez annyira szörnyű :( Nekem "csak" egy 10 hetes vetésem volt, művi befejezéssel, az se volt semmi lelkileg, de ez... ahogy írod, hogy amikor már rugdos, érzed őt minden nap stb. :(
Nem tudok neked érdemben segíteni, de nagyon sok erőt kívánok!!! Remélem, hogy minél hamarabb talpra tudsz állni, és egészséges babád lesz! És biztos, hogy nem a te hibád, terhesen fogékonyabb az ember a fertőzésekre, még a legnagyobb körültekintés mellett is!
Látod, ezt mondom, te mindent megtettél, nem rajtad múlott, ez biztos! Sajnos történnek ilyen szörnyűségek ok nélkül is, az élet néha nagyon szar :(
Adj időt magadnak, ne akarj mindenáron jól lenni, az is csak stresszforrás! Ha sírni akarsz, sírj, nem kell úgy tenned, mintha minden rendben lenne! Sok erőt és kitartást kívánok neked!
Nagyon sajnálom. Kérlek, ne ostorozd magad, ez nem a Te hibád.
Nekem 6 éve volt egy méhen kívüli terhességem, az is borzalmas volt, amikor uh-n mondta az orvos, hogy nem a méhben van, hanem a bal petevezetékben.
Nem szabad erre rágörcsölnöd, én arra próbáltam gondolni, hogy ez biztosan valamiért történt, úgy értem, hogy Isten vagy a Sors (ki miben hisz) nem akarhat rosszat, minden okkal történik, és egy percig sem adtam fel, hogy lesz gyermekem.
Én már feladtam. Tudod miért? Mert a 7 év, mí vártam rá, keresztülmentem mindenen. Depresszió, beletörődés, fájdalom és végül a totális lemondás.
Most is azt kell tennem, mert ha azzal áltatom magam, hoylesz gyerekem nemsokára, fájni fog, ha mégse. Ő is megfogant, örültem, hogy lesz babám. Átmentünk a 12. héten, elment a félidő, és jött az SOS uh, mert már nem mozgott.
Felfoghatatlan és borzasztó fájdalma dolog. Aki nem élte még át, fogalma sincs, mekkora.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!