Más is nehezen viseli, vagy csak én nem vagyok elég türelmes?

Őszintén? Kerültem mindenkit,aki terhes volt vagy arról kérdezhetett,hogy nekünk mikor lesz már.

Nem a legjobb megoldás,de nekem jobb volt kicsit begubózni,elbújni.

Pozitívuma,hogy a férjemmel nagyon sokat voltunk kettesben,a kapcsoaltunkra jó hatással volt. (mi is le voltunk tiltva hasonló okok miatt)

Engem is megviselt a várakozás, a sikertelen próbálkozással töltött hónapok, az állandó reménykedés és a csalódás... Így visszanézve nem lehetett egyszerű velem, én is "utáltam" mindenkit, aki bezzeg teherbe tudott esni. (Sőt, egyszer egy barátnőm, akinek már volt 2 lánya elmesélte, hogy előző héten volt abortuszon, mert megint becsúszott nekik egy baba - ott elbőgtem magam és faképnél hagytam, nem is szóltam hozzá hetekig, hogy ő miért, és én miért nem, mikor neki nem is kellett, én pedig vágynék rá...) Hú, nem volt egyszerű.

Lényeg a lényeg: tényleg élvezd ki az időt a pároddal, utána már nem nagyon lesztek kettesben, most el tudjátok mélyíteni a kapcsolatotokat, ilyenkor kell jó élményeket szerezni, amik majd feltöltenek később is. El fog repülni az idő szeptemberig, aztán elszáll majd az a 9 hónap is, aztán babázhatsz majd te is! :) Kitartás, minden rendben lesz! :)

Nekem egy blog olvasgatása is tök sokat segített, főleg ez a bejegyzés tetszett:

[link]

Mi 4 éve várunk babára, 1 éve lombikozunk / 3 sikertelen beültetés/ a sógornőm ez alatt 3 gyereket szült, és az 5 legjobb barátnőm tavaly szült. A hatodik pedig már a másodikon is túl van, a második véletlenül csúszott be!

Az élet szép!:)

Unokanővéremék 7 éve próbálkoznak, már mindenen túl vannak és sajnos semmi.

Volt hogy tiszta depressziós volt, pszichológus járt. Majd elkezdte az agykontrollt, de az sem segített neki mentálisan feldolgozni a kudarcokat. Jött egy másik fázis, amikor már nem is akart, mert állítása szerint több ismerősénél a házasság a gyerekek miatt van válságban. Jobb lesz nekik ketten a férjével.

Most megint ott tart, hogy szeretne, de most nem olyan görcsösen.