Van itt olyan akinek sokat kellett várnia a babára, de végül sikerült? Hogyan tette túl magát a sikertelen hónapokon?

Szia!

Nekünk 2,5 évbe telt. Sok félrekezelés, sztk-ban futkosás, de nem törődtek velem.

Aztán egy magánklinika segített, sajnos bármit amit vizsgáltak nálunk, az minden rossz lett. Volt itt PCO, IR, hipofízis adenoma, elhízás, borzasztó spermakép, 9 hónap menstruáció nélkül, magas prolaktin szint. Vert minket az élet rendesen. Átzokogott hónapok, aztán a lemondás. Én beletörődtem a lombikba, a férjem nem akarta, nem találtam a megoldást, szedtem a gyógyszereket, diétáztam, hőmérőztem, férjem vitaminozott, odafigyelt magára, és igyekeztünk a sok szar ellenére vigyázni a szerelmünkre. Aztán pozitív lett a teszt. nem tudom mi segített. Talán a sok küzdelem, és hogy

SOHA NEM ADTUK FEL.

Most 31 hetes a pocakban a kislány, még 9 hét és életet adhatok neki.

És hogy hogyan tettem túl magamat a sikertelen hónapokon? Őszintén? Sehogy. még most is sírok amikor arra az időszakra gondolok. Igazságtalannak tartom. Rettegek, hogy a következő baba fog-e sikerülni. Nagyon mély nyomokat hagyott bennem a 2,5 év, de minden szendóvedést megért, minden átsírt menstruációt, minden elsiratott negatív tesztet megért, az hogy most ránézek a pocimra, és látom ahogyan kitolja akis fenekét, rugdos a lábacskájával.

Kitartást, sok sikert kívánok! És nyomulj pofátlanul az orvosoknál!!!Mindenre vizsgáltassátok ki magatokat, mert lehet sokat vártam, de el sem tudom képzelni micsoda szörnyűséget éltek át azok, akik a sok szenvedés után, még vetélést is át kellett élniük.