Lehet, nem tőlem terhes a feleségem? Az orvos szerint csak lombikkal lenne lehetséges.

“ férfiként meg csak a bizalom marad...”

Ha nincs bizalmad a feleséged irányába, akkor miért akarsz egyáltalán gyereket vele?? Számomra ez egy válást vetít előre, amiben megint a gyerek fog sérülni, aki csonka (majd esetleg mozaik)családban nő fel.

“csaltak már meg”

Ha ezt az élményt nem vagy képes csak ahhoz a személyhez kötni, aki megtette, és nem kivetíteni a feleségedre, akivel (elméletileg) örök hűséget fogadtatok egymásnak, akkor te nem vagy kész egy felnőtt kapcsolatra, pláne nem gyerekvállalásra.

A spermaképed meg nem olyan tragikus, hogy egyáltalán ne legyen esélyed természetes úton gyerekre.

Van egy barátnőm aki túl volt egy méhen kívüli terhességen, aztán épp lombikra készültek, de közben egyre jobban megromlott a kapcsolatuk. Egyik hétvégén a lány pozitívat tesztelt, és a srác ugyanazon a hétvégén jelentette be, hogy tartsanak szünetet a kapcsolatukban (házasok voltak). Végül a gyerek érkezése miatt együtt maradtak, de nem sokáig. 4 hónapos volt a baba, mikor elköltözött a srác. Elhúzódó válás, amiben a csávó megvádolta a volt feleségét, hogy nem tőle van a gyerek. Apasági vizsgálatot kért. Majd mikor megjött az eredménye csak annyit mondott a barátnőmnek, hogy “rendben vagyunk”. Sose vitte fél napnál hosszabb láthatásra és azt is sokszor lemondta. 10 éves a gyerek és kb 4 éve nulla kapcsolata van vele, teljesen kiszállt az életéből.

Ohh, nekem nőként mondta a doki, hogy lombik kell, ha gyereket akarunk, mert olyan sz.r a hormonpanelem és az uh követés sem mutatott sem normális peteérést, sem tüszőrepedést. Még closty-val sem volt jó (de cserébe szarul voltam a kezelés alatt és tele lettem cisztákkal, szóval még rontott is). Ez volt március vége felé, azt mondták meddő vagyok. Kizárt, hogy spontán lesz gyerekem valaha. Októberben spontán terhes lettem 🤷🏼‍♀️.

Neked annyita nem rossz az eredményed (az amúgy is pillanatnyi állapotot mutat), ráadásul elkezdték a kezelést. Egy spermium célba ért, ennyi kell. Az esélyek csökkenek ezzel a spermaképpel, de nem lehetetlen. Amíg van életképes spermium (meg női oldalon életképes petesejt, ami ki is szabadul) addig nem lehetetlen a terhesség

Egy babához egyetlen spermium kell. És ez nem volt részedről sem lehetetlen. Szerencsések vagytok, hogy jókor, jó időben a kevéskéből is befutott az az egy.

Néha vannak csodák, ahogy az a mi esetünkben is megtörtént:

12 beültetés után, az utolsó hosszú protokollunk első -petefészek leállító- fázisa után derült ki, hogy nem tudjuk elkezdeni a stimulációt, mert spontán terhes lettem.

Spontán terhes lettem 11 év hiábavaló próbálkozás után, két olyan petevezetékkel, amelyek el voltak záródva, és a zárójelentésem szerint műtéti úton sem tudták megnyitni őket. Kilószámra vannak papírjaim arról, hogy totálisan meddő vagyok -a fentiek mellett találtak még hormonális, immunológiai, és véralvadási eltéréseket is-; arról nem is beszélve, hogy a sok, sikertelenül ellszállt év alatt még 'öreg' is lettem.

Szóval a lombik közben egyszer csak kiderült, hogy terhes vagyok úgy, hogy el sem jutottunk még a stimulációig sem. És elég biztos, hogy én vagyok az anyukája... Ma már 3 éves. Csodagyerek; mindezeket leszámítva is.

Ahelyett, hogy örülnél, hogy lett egy csoda az életetekben, te vádaskodsz. Nem is tudom, mit csinálnék a feleséged helyében.

Kollegina 40 elmúlt, több nőgyógyászati problémával, petefészek tartaléka 0.03 (!!!), három orvosnal voltak, mindhárom rájuk akarta sózni a lombikot, de ők inkább lemondtak a gyermekáldásról. Most 14 hetes terhes. Ő is biztosan félrelépett 🤣

Csodák már pedig léteznek

"Nem kell nekiesni, hogy "tuti megcsaltál", de azért finoman a tudomására lehet hozni, hogy a korábbi sz*r élményeid akaratlanul is megkongatták a vészharangot a fejedben és nem akarod rá kivetíteni, te mindenáron hinni akarsz a csodában, de nehezen megy."

Itt nem lehet olyan, hogy "nem kell nekiesni", mert a feltételezés is olyanfajta bizalomvesztés, hogy arra nem lehet alapozni egy családot.

Ez így, alapjaiban problémás jelen pillanatban.

"nem akarod rá kivetíteni, te mindenáron hinni akarsz a csodában, de nehezen megy"

"Nem akarom kivetíteni, de megcsaltál?" vagy "..., de nem hiszek a csodákban, és azt gondolom a gyerek nem tőlem van és te megcsaltál"

Ezt sehogy sem lehet úgy mondani, hogy azt utána el lehessen vicceskedni és ne hagyjon tüskét.

27# Nem vagyunk egyformák. Részemről a nyílt kommunikáció akkor is fontos, ha rám nézve az nem feltétlenül kellemes téma. Miért kellene azonnal magamra vennem, hogyha a férjemnek esetleg megfordul ilyesmi a fejében? Most függetlenül a gyerekkérdéstől is. És persze, rá lehet sütni mindenre, hogy alaptalan vádaskodás, de nekem nem ugyanaz, ha valaki azt mondja "tuti a másik f*szidtól van" és nem ugyanaz, ha elmondja a félelmeit és együtt megbeszéljük. Én vagyok a felesége, a társa, akit egy életre választott elvileg. Ha velem nem tudja normálisan lekommunikálni a félelmeit, akkor kivel?

Nekem bántóbb lenne, ha a haverjaival beszélné ezt ki, mert "valakivel muszáj", meg a hátam mögött csináltatna dns tesztet, hogy megnyugodjon a lelke. Az meg egyenesen elfogadhatatlan lenne részemről hogy egy ilyen horderejű félelméről ne is tudjak, csak magában őrlődjön.

Egyelőre ne szólj semmit, ha megszületik a kicsi és még mindig motoszkál ez a gondolat a fejedben, csináltass egy apasági tesztet. Lehet titokban is.

Lehet hogy ez látszik a gazember módszernek, de szerintem ezzel kíméled meg leginkább a feleségedet a felesleges stressztől. A gondolat pedig már a fejedben van, nem teheted semmissé.