Mennyi idő után adtátok fel a próbálkozást? El vagyok kenődve…

Mi eddig 2 évnél tartunk, ebben volt 3 kémiai terhesség. Egy spontán, egy ovuláció indukcióval, egy pedig az első lombikból.

19-én tudtam meg, hogy az első lombik nem jött össze, szóval még friss az élmény. Közben -ha az önmagában nem lenne elég, hogy terhesekkel dolgozom egész nap-, egyszerre 3 kolléganőm terhes. Az egyik barátnőmnek akkor lett pozitív a tesztje, amikor az első kémiaim volt, a másiknak pedig most, két nappal a sikertelen beültetésem előtt. Szóval "szerencsére" van olyan gyerek is a környezetemben, aki csak a saját nyomoromra emlékeztet.

Nagyon szar. Mikor épp azt érzem, hogy túl vagyok rajta, utána random időpontban rámjön a sírógörcs. Ráadásul mi Brno-ban kezdtünk abban bízva, hogy ott mégis csak nagyobb a sikerességi arány, tehát ez a kör egy laza 1,5 millióba belekerült. Egyetlen egy embriónk lett, tehát újra kell kezdeni az egészs stimulációt. Mikor elkezdtem, akkor azért abban bíztam, hogy ha nem is jön össze az első beültetés, legalább egy stimulációból lesz 2-3-4 embrió, és csak a beültetésekre kell visszajárni.

Hát pofáraesés.

Egyelőre nem adjuk fel egy kör után, de sokszor elgondolkodom, hogy hol lesz a vége. Nálunk a spontán próbálkozás nem is nagyon jön szóba, mivel egyáltalán nincs ovulációm, csak szökőévente egyszer. Tehát elengedi és abban bízni, hogy "majd jön" nem túl esélyes.

Egyelőre 3 beültetés az, amit mindenképp megpróbálnék szerintem, aztán meglátjuk.

Majdnem 10 év után sikerült lombikkal, úgyhogy átérzem min mész keresztül. Nagyon nehéz és sokszor van negatív gondolata az embernek ilyenkor. Nem könnyű ilyenkor pozitívnak lenni, de ne merülj el teljesen a rossz érzésékbe. Nagyon nehéz onnan kikecmeregni.

Mellesleg nekünk is Brno-ban sikerült. Minden egyes forintot megért.

Nagyon szépen köszönöm!

Ez egy hullámvasút, minden sikertelenseget meg kell gyaszolni. De mi nők vagyunk a legerosebbek!