Egyke gyerek téma, vélemények?
Sziasztok!
Van 1 kisfiam, aki hamarosan 2 éves lesz. Mostanság gyakran felmerül nálunk a kistestvér téma, és borzasztóan nehéz helyzetben vagyok. A kisfiammal való terhességem sajnos nagyon problémás volt, koraszülött volt és nagyon kicsi súllyal született. Ennek az oka a preeklampsia volt (magas vérnyomás), és simán benne van a pakliban, hogy második terhességnél is előjön. Nagyon-nagyon nehezen tudtam feldolgozni a történteket, talán a mai napig sem. Nagyon félek egy újabb terhességtől, ha csak magamat venném számításba biztosan nem vállalnék több babát, hisz össze teszem a két kezem, hogy ez az egy gyerekem is egészséges és túléltük mindketten a várandósságot-szülést. Viszont ha arra gondolok, hogy nem lesz a fiamnak testvérje, akkor megszakad a szívem. Mi hàrman vagyunk tesók, a mai napig nagyon szoros a kapcsolatunk, imádom őket és nagyon rossz érzés lenne, ha a fiam nem tapasztalhatná ezt meg. Vannak egyébként unokatesói akikkel szinte egyidősek és pár utcàra lakunk egymástól, nyilván én mindent megtennék, hogy nagyon szoros kapcsolatot ápoljon velük, testvérként szeressék egymást, de ez persze nem csak rajtam múlik. Vannak a felnőtt társaságunkban egykék, és őszintén annyira furák. Mindannyiuk kicsit önző, csak saját maga érdekli, fogalmuk sincs milyen osztozni, annyira félek, hogy a fiam is ilyen lenne. Viszont egy második baba borzasztó nagy kockázat...
Ne haragudjatok, hogy ennyire hosszú lett!
Mi hárman vagyunk testvérek és nagyon jó a kapcsolatunk, de nem ettől akartam több gyereket. Szerintem ez nagyon buta érv. Nem testvér szülünk, hanem még egy gyereket akik egymás testvérei. Aztán egyke lett, mert annyi komplikáció volt a terhességnél meg a szülésnél, hogy nem mertünk még egyszer belevágni. A dokik eleve nem javasolták.
Szerintem nem attól lesz önző egy gyerek, mert egyke. Unokatesómék szintén hárman vannak. Mindegyik olyan irígy, önző és beképzelt.
Azt vallom a gyerekvállalás akár egy, kettő vagy három legyen tudatos és ne buta érvek miatt történjen.
Nagyon köszönöm a rengeteg választ.
Sokan írtátok, hogy ne testvért szüljek, hanem még egy gyereket. Ez teljesen igaz. Ezzel úgy vagyok, hogy ha valaki garantálná, hogy nem jön elő újra a betegségem, akkor szülnék még. De így félek!
Téma volt az örökbefogadás is. Én elgondolkodtam rajta, fel is vetettem a témát a férjemnek, de ő nem szeretné. Egyébként ő nagyon biztat, hogy vállaljuk be a másodikat.
26-os válaszoló: nyilván tudom, hogy mi a különbség a magas vérnyomás és a preeclampsia között, de mivel nem ez volt a kérdésem lényege, ezért nem kezdem el ecsetelni a betegség leírását. Röviden leírtam zárójelben, hogy mivel kapcsolatos. Egyébként IUGR is lett a babám ez miatt. Ezt sem írtam le a kérdésben, mert minek? Nem ez most a lényeg.
Az első terhességem nekem is problémás volt. Nem annyira mint a tiéd, de nem volt egyszerű. Én is úgy voltam, hogy vannak közel unokatestvérek, nem lesz gond. Csak azzal nem számoltam, hogy látja ám, hogy az unokatestvérek ketten vannak. Együtt játszanak, együtt alszanak, együtt csinálnak mindent, néha veszekednek, de amúgy sosincsenek egyedül és nem unatkoznak ha anya vagy apa nem ér rá egész nap. Állandóan róluk beszél, állandóan menni szeretne, sír ha eljövünk és mondja is, hogy rossz neki egyedül, magányos.
Alapból nem zárkóztunk el a tesó témától, inkább tartottunk tőle. A második terhességem komplikációmentes többnyire. A szülés kapujában vagyunk, alig várja, mindennapos téma az elejétől kezdve.
Tudom, hogy ez kicsit szembemegy azzal, ami másnak a tapasztalata, de nálunk így volt és a szívem szakadt meg a gyerekemért. Annyira kereste a kontaktot a játszótéren is minden kisgyerekkel állandóan, hogy el sem hittem.
35, az én nagyobbikomon nem látszott, mégis a lehető legjobb dolog, ami történt vele, hogy született egy testvére, mert olyan fejlesztő hatással volt rá, mint az addig intenzíven kapott fejlesztések egyike se. Nem volt helyes diagnózisunk, sokkal később derült ki, hogy autizmus áll a háttérben. De a testvére tehet arról, hogy nem nem beszélő, szociálisan teljesen elzárkózó autista lett, hanem kinyílt.
Nekem nem volt egyébként egyértelműen harmonikus kapcsolatom gyerekként a testvéremmel, sokat verekedtünk, nyúztuk egymást, sok volt a harag. "Mégis" összetartunk felnőttként és szeretjük egymást. Ezért akartam két gyereket. És jól tettem. A kisebb is imádja a testvérét.
Egyetértek azzal, hogy a gyereken is látjuk majd, hogy mennyire igényli a testvért.
A férjemmel kapcsolatban pedig annyit írnék, hogy ő mindig azt mondja, hogy ugyanannyi esély van arra is, hogy nem jön elő a betegség, mint arra, hogy előjön és mozdítsunk meg minden követ annak érdekében, hogy megelőzzük a bajt és legyünk pozitívak. Nyilván ő sem akarná, hogy történjen velem valami, ez egyértelmű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!