Egyke gyerek téma, vélemények?
Sziasztok!
Van 1 kisfiam, aki hamarosan 2 éves lesz. Mostanság gyakran felmerül nálunk a kistestvér téma, és borzasztóan nehéz helyzetben vagyok. A kisfiammal való terhességem sajnos nagyon problémás volt, koraszülött volt és nagyon kicsi súllyal született. Ennek az oka a preeklampsia volt (magas vérnyomás), és simán benne van a pakliban, hogy második terhességnél is előjön. Nagyon-nagyon nehezen tudtam feldolgozni a történteket, talán a mai napig sem. Nagyon félek egy újabb terhességtől, ha csak magamat venném számításba biztosan nem vállalnék több babát, hisz össze teszem a két kezem, hogy ez az egy gyerekem is egészséges és túléltük mindketten a várandósságot-szülést. Viszont ha arra gondolok, hogy nem lesz a fiamnak testvérje, akkor megszakad a szívem. Mi hàrman vagyunk tesók, a mai napig nagyon szoros a kapcsolatunk, imádom őket és nagyon rossz érzés lenne, ha a fiam nem tapasztalhatná ezt meg. Vannak egyébként unokatesói akikkel szinte egyidősek és pár utcàra lakunk egymástól, nyilván én mindent megtennék, hogy nagyon szoros kapcsolatot ápoljon velük, testvérként szeressék egymást, de ez persze nem csak rajtam múlik. Vannak a felnőtt társaságunkban egykék, és őszintén annyira furák. Mindannyiuk kicsit önző, csak saját maga érdekli, fogalmuk sincs milyen osztozni, annyira félek, hogy a fiam is ilyen lenne. Viszont egy második baba borzasztó nagy kockázat...
Ne haragudjatok, hogy ennyire hosszú lett!
Nekem van testvérem, de nincs köztünk szoros kapcsolat. Szóval semmi sem garantálja azt, hogy jóban lesznek, ha felnőnek.
Így, hogy ennyire kockázatos, szerintem nem érné meg. Nem lesz magányos, tud majd barátokat szerezni, velük is simán ápolhat "testvéri" kapcsolatot.
Anyámák 7-en voltak testvérek. Apámék 3-an.
Én nagyon örülök, hogy nincs testvérem. Soha életemben nem láttam annyi rosszindulatot, mint ami a testvérek közt megy. Még úgy is, hogy már bőven felnőttek.
Ha kockázatos a terhesség, akkor eleve kár belemenni a részletekbe, bizony nem felelős döntés még egy gyereket vállalni. Gondolj arra, hogy pl ha rosszul sül el, és te nem éled túl a szülést, akkor a gyereknek az anyja hiánya milyen lesz.
Másrészt
"Mi hàrman vagyunk tesók, a mai napig nagyon szoros a kapcsolatunk, imádom őket és nagyon rossz érzés lenne, ha a fiam nem tapasztalhatná ezt meg."
Ez akkora hülyeség, már bocsánat. Tök jó, hogy ti szoros kapcsolatban vagytok, szuper nektek, de... a testvéri kapcsolatok 80%-a nem ilyen. A gyerekednek sem lesz feltétlenül jó élmény, majdnem biztos, hogy nem pont ugyanaz fog lejátszódni náluk, mint nálad meg a tesóidnál. Ez nem örökölhető genetikailag, ez személyiség kérdése.
Harmadrészt...
"Vannak a felnőtt társaságunkban egykék, és őszintén annyira furák. Mindannyiuk kicsit önző, csak saját maga érdekli, fogalmuk sincs milyen osztozni"
Ne haragudj, hogy nekem kell elmondanom ezt, de ez bődületes nagy kamu. :) Ezt azok szokták mondogatni, akiknek valójában annyira nem volt jó testvérekkel felnőni, és sok rossz élményük volt, csak próbálják vigasztalni magukat, hogy másnak még rosszabb. Egyáltalán nem lesz önző attól valaki, hogy nincs testvére, ezer és egy hely van ahol meg kell tanulnia egy gyereknek osztozni. Ellenben a testvérekkel muszáj osztozni, sokszor nem egyenlő az elosztása sem az anyagi javaknak, sem a kajának, sem a szeretetnek/vele töltött időnek. Kb a tesós ismerőseim 90 %-ának szörnyű gyerekkori élményei vannak a testvérekkel kapcsolatban, többeknek van olyan viselkedésmintája, ami totál káros, mérgező megküzdési stratégia a felnőtt életben, és a legtöbb a testvérekhez vezethető vissza (mielőtt valaki nekem esne: itt nem a testvérek létezése a gond, hanem ahogy a szülők kezelik a testvéri kapcsolatban felmerülő konfliktusok, meg az, hogy nem biztosítanak elég közös időt egyenként a gyerekeknek). Szóval sokkal gyakoribb, hogy a testvér inkább csak rengeteg megalkuvást hoz a gyerek életébe, és nem, nem tanítja meg önzetlenségre, arra tanítja sok esetben, hogy foggal-körömmel védje a saját érdekeit, akkor is, ha azok nincsenek veszélyben, mert megtanulta, hogy csak így jut hozzá valamihez.
Amúgy van tesóm nekem is, kb 10 éve nem is láttuk egymást. Egy darabig próbálkoztam, lekoptatott, azóta nem keresem, és valszeg mindenkinek jobb így.
Én azt vettem észre, hogy aki egyke volt ő több gyereket vállal, mert azt hiszi, az jobb a gyerekeinek. Lehet hogy jobb persze. Aki meg sok gyerekes családban nőtt fel, inkább egy gyereket vállal.
Mert mindenki azt hiszi, hogy a másiknak jobb. Nos, mindegyiknek van jó és rossz oldala is.
Nekem van testvérem, és csak egy gyereket szerettem volna. Egy is lett. A lányom azt mondta hogy kettőt vagy hármat szeretne majd.
18#
Ez a ti bajotok. Nálunk nincs ilyen. Tökéletesen jónak látom a kétgyerekes létet.
Örökbefogadás?
Egyke vagyok és sose akartam testvért, max egy olyan báttyot, aki 2-3 évvel idősebb nálam, "menő", talpraesett és kedves velem, gyerek koromban megnyitja előttem a kapukat a társaságokban.
Az ismerőseim, akik nagyobb családban nőttek fel, többségben utálják egymást vagy teljesen semleges a kapcsolat. Nagyon ritka a jó testvérpár.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!