Ki hogy viseli a hosszú (legalább egy éves) sikertelenséget? Gondolkodtatok már rajta, hogy szaksegítségre is szükségetek lenne?

1-es vagyok: bocsánat, de ez nem volt egyértelmű valóban. Ez nagyon egyéni, ha te úgy érzed, hogy szükséged van rá, megrekedtél, akkor semmi szégyen nincs abban, ez egy nehéz élethelyzet. Márcsak azért is ajánlott meglépni, ha komolyan felmerült benned, mert a meddőség pont egy olyan téma, hogy az orvostudomány fejlettsége és "csodái" mellett nagyon sokat számít a pszichés hozzáállás is.

Felmerült bennem is a több mint 5 évnyi próbálkozás során (spontán terhesség és vetélés, sajátpetesejtes sikertelen lombik, majd Brnoban donorpetesejtes sikeres lombik, közben kivizsgálások, kezelések stb.), de végül nem került rá sor. Én a korom miatt már eleve úgy indultam neki, hogy nem lesz könnyű menet valószínűleg, de egyrészt a férjemmel nagyon jól tudtuk támogatni egymást ezen az úton, másrészt több olyan ember is van az életemben, akikkel őszintén tudtam ezekről beszélni, ráadásul pont akkoriban jött egy új kollegina a céghez, akiről hamar kiderült, hogy hasonló cipőben jár, a közös hangot is megtaláltuk, így vele is tudtuk egymást támogatni, tudtuk min megy keresztül a másik.

Szia.

Mi kicsit tobb mint 1 ev utan kezdtuk el ... Nogyogyasznal majd 2 evnel kertem idopontot meddosegire