Normális, ha szégyenlem magam, hogy 28 évesen nincsenek hosszú távú céljaim, nem tudom, hogy merre menjek az életben?

Én csak 25 vagyok, de ugyanígy érzek mint te. Ki nem állhatom ezt a versenyt, hogy tulajdonképp versenyezned kell a másikkal az életbenmaradásért. És annyian vagyunk, hogy ha nem emelkedsz ki a tömegből, a mekiben dolgozhatsz egész életedben vagy elmehetsz pénztárosnak. De már oda is tapasztalat kell. Hallottál már az EVS önkéntességről? Még nem vagy 30, remek lehetőség nyelvtanulásra, kapcsolatok építésére, később beírhatod az önéletrajzba is, és nagyobb eséllyel kapsz munkát itthon.

33 vagyok és így érzem magam....

Nincs mit szégyellni, és soha sem késő tenni!

Férjhez szeretnél menni?