Lombikosok, hány évesen jött össze a baba, hány éves korig érdemes próbálkozni?

30 évesen. (27 voltam amikor próbálkozni kezdtünk)

Az hogy meddig érdemes próbálkozni az egyéni. Mi azt beszéltük a férjemmel, hogy maximum 35 éves korukig, azaz 8 évig csináljuk. Ennél többet nem szerettünk volna az életünkből ezzel a küzdelemmel tölteni és szerintem nem is érdemes. 3 sikertelen után elindítottuk volna az örökbefogadást is.

Nyilván teljesen más a helyzet ha valaki 40 évesen kezd bele.

Először is: itthon 45. éves korig engedélyezett a lombik. Pont. Van lehetőség donorpetesejtes lombikra is, de a szabályozás miatt ez nagyon keveseknek reális lehetőség, illetve marad a szürke/fekete zóna akinek van hozzá gyomra, idegrendszere. Külföldön a legtöbb klinikán 50. éves korig van lehetőség donorpetesejtes lombikra, fizetős, de teljesen anonim.

Meddig érdemes? Ez sokmindentől függ, mi a meddőség oka, eü állapotod, előzmények, mentálisan hogy kezeled/kezelitek, mennyire akartok sajátot, örökbefogadás szóba jöhet-e stb.

Nekem 42 évesen volt egy spontán terhességem és vetélésem, majd 43 évesen egy sikertelen sajátpetesejtes lombikom itthon. Mivel csak 3 üres tüszőt sikerült kinyerni a stimuláció végén (nagyon alacsony AMH) két szakorvos is azt javasolta, hogy ha anyagilag és érzelmileg belefér, akkor ne pazaroljam a hátralévő (itthon engedélyezett) 1,5 évet további 1-2 saját petesejtes próbálkozásokra, hanem menjek inkább külföldre donorpetesejtesre (ha az itthoni feltételekkel nem tudok itthon donort "szerezni"). Így elsőre sikerült, áprilisban szülök (januárban töltöm a 46-ot) - DE! Én azért már nagyon határeset vagyok.

Kolléganőm 44 évesen szült idén tavasszal, 3. sajátpetesejtes lombikja sikerült, előtte volt 2 vetélése.

u. i. Nyugodtan megírhatja mindenki, hogy mennyire felelőtlen vagyok, hogy ilyen öregen vállaltam gyereket és a 412 érvet, ami ellene szól, de szeretném jelezni, hogy ez NYILVÁNVALÓAN nem olyan döntés volt, hogy egyik reggel felébredten 42 évesen, hogy gyereket akarok és abszolút eszembe sem jutott átgondolni azokat (meg ezer más) érvet, amiket itt rendszeresen meg szoktam kapni, de már belefáradtam, hogy itt magyarázzam az életemet, nem fogok válaszolni ezekre, kizárólag a kérdezőnek.

Kedves utolsó válaszadó!

Teljesen megértelek. Ugyan én nem vagyok érintett, mert van már egy lassan 6 éves kislányom, de nagyon jól tudom, hogy ennek sok oka van. Egzisztenciális, 30-as évei közepén vagy végén találkozik vki azzal a társsal, akivel család lehetnek. Én pl hiába találkoztam olyannal, akivel gyereket lehetett vállalni mégsem maradtunk együtt. Engem meg azért támadtak itt annak idején, mert mekkora egy szívtelen ember vagyok, hogy az exem nem akart elvenni és ezért a gyerekem miattam nő fel csonka családban. Utána volt egy kapcsolatom, ahol nagyon szerettem a férfit, de ott meg csak szórakozott és engem szívatott meg a válása után. Utána férjhez mentem, de itt meg én nem akarok már gyereket. 34 vagyok most, júniusban műtöttek endometriózissal, most vagyok túl a fél éves gnrh-n. Lehet megbánom, hogy nem akarok gyereket, de nem vagyok boldog és egy másik kisember életét nem akarom tönkretenni. Én örülök az egyedüli kislányomnak és nekem csak ő számít. Nem tudom lesz-e az életemben még egy olyan férfi, akivel boldog lehetnék.

Én a donorpetesejteset biztos kihagynam

Ennyi erővel akkor már örökbefogadnek hiszen a donoros sem a sajatom

#8

Csak épp a párodé biológiai értelemben igen, plusz te hordod ki, így egészen más a kötelék. Más mint egy leányanya által, ki tudja milyen traumákat már magzati korban átélt kisbabát adoptálni - ami amúgy nem csettintésre megy, hanem alsó hangon 5-7 év várakozás.