Mondta már közületek valaki vissza a lombikot az utolsó pillanatban?

Én már több vagyok, de szerintem gondold át azért. Nem biztos, hogy spontán sikerül még. Én is bevállalom, ha most se jön össze.

Van trombózis hajlamod? Mennyivel vagy előtte pontosan?

#1

Akkor ne futamodj meg az utolsó pillanatban, mert megbánnád. Add meg az esélyt életed értelmének😁

Drukkolok neked!🤞

#3

Natehát. A trombózisveszélyt a nagy dózisban kapott hormonok emelik és utána sikeres terhesség esetén az is (de a spontán terhesség alatt is nő a trombózis veszélye, nem a lombik miatt, ez azonban elhanyagolható). Egy vérvétellel kideríthető, hogy van-e trombózishajlamod és legrosszabb esetben vérhígítót (Clexanet általában) kell szúrnod a lombik és terhessgé alatt - erről egyeztess egy hematológussal. A daganatos betegségek esélyét is a nagy dózisban kapott hormonok emelik, de azért messze nem ugyanúgy emeli 1-2 lombik mint egymás után 3-4 inszem és 3-4 lombik, szóval ezen is túlzás így pánikolni.

Én valamennyire megértem, hogy ki vagy borulva (4 év után, egy spontán terhesség és vetélés, sikertelen sajátpetesejtes lombik, majd sikeres donorpetesejtes lombik után sikerült teherbe esnem, Leiden mutáció miatt végig szúrom magam Clexane-nal), nem mondom, hogy nem voltak nálam is mélypontok, de minden jóindulattal mondom, hogy ilyen mentális állapotban teljesen felesleges belekezdened. Állj meg egy pillanatra, szedd össze a félelmeid, beszélj szakemberrel (pszichológus), válts orvost vagy kérdezd ki a mostanit a _valós_ veszélyekről, próbálj meg megnyugodni.

Saját vélemény, szemlélet, ha nem értetek vele egyet nem probléma, nem kell belémállni!

Én nem vállalnám a lombikot. Pont ezek miatt a mellékhatások miatt is.

Biztos hogy nagyon nehéz elfogadni hogy természetes úton nem lehet picur, de ha nem lehet akkor azt el kell fogadni, fel kell dolgozni a saját ütemben. Ha ehhez kell segítség, akkor kell és el is kell fogadni. Mint ahogy a kis bébihez is kell a támogató közeg, itt is kell a támogató közeg.

Én ahogy lombikot nem vállalnék úgy ilyen korban sem szülnék. Miért? Azért mert mire a gyerek 18 éves lesz ,arra én 58 lennék. Szerintem fontos hogy az anya és a gyerek egyfajta barátságban legyenek (nyilván amikor már elérte azt a bizonyos kort, persze előtte is jó, de akkor még nevelni is kell emellett) ahogyan az is hogy elegendő időt tudjanak megélni egymás társaságában aktívan. De ez a második ok lehet hogy részemről elfogultság, mert késői gyerek voltam és nem is éltek sokáig a szüleim. Vannak olyan energikus negyvenesek amilyen én még a húszas éveimben sem voltam, csak ugye ettől még az életkor az életkor és átlagosan nem élnek olyan húde sokáig az emberek.

Visszatérve, azt senki sem tudja megmondani hogy neked lesznek e mellékhatások e vagy sem, nyilván van egy átlag, de hogy most abba te bele fogsz e esni... Azt esetleg meglehet nézni, hogy a te családodban van e hajlam, ez is sokat számít. Emlékszem mikor a fogamzásgátlót felírta a doki, azt kérdezte hogy volt e trombózis a családban.

Át kéne azt is fontolni, hogyha te mondjuk daganatos beteg lennél, akkor azt hogyan viselnéd. Kicsit belekéne gondolni magad a helyzetekbe amik kialakulnak, hogy azokat miként oldanád meg illetve hogy hogyan viselnéd lelkileg. Illetve én azt tanácsolom hogy egy pszichológust keress fel. Cák hogy ki tudd magadból beszélni a kételyeidet. Sokszor (legalábbis nekem biztosan) segít ha egy idegennel is át tudom beszélni a problémákat aki kicsit kívülről tudja látni, rátud világítani egy két dologra amit mondjuk egy barát, barátnő, családtag nem biztos hogy lát, mert ugye még O is a belső körben van.

Mindenesetre sajnálom hogy ezen kell végig menned és végig mennetek! Biztos vagyok benne hogy ez nem könnyű.

Ha végul bevállalnád sikeres lombikot kívánok! 💝

Ezek a kockázatok elhanyagolhatóak ahhoz képest ami magának a terhességnek a kockázata, illetve a fogamzásgátló szedésének is pont ugyanazok a kockázatai, mint a lombiknak mégse gondolkodik senki azon amikor felíratja hogy ettől lesz rákos...

A terhesség és a szülés maga sokkal kockázatosabb, sokkal nehezebb, sokkal több "mellékhatással" jár és sokkal fájdalmasabb, mint akárhány lombik összevetve.

(Azért ha nálatok van még ilyen, hogy a "férjem fizette" az inkább egy ok arra hogy ezt a gyerekvállalást átgondoljátok. A gyerek közös lesz, nem lehet úgy nevelni hogy én veszem a cipőjét te a tornazsákját, az ilyen hozzáállásnak gyerekkel nagy eséllyel válás a vége. Plusz a gyerek többe fog kerülni, mint havi 40.000.)