Lombikosok! Akiknek kettőt ültettek be és egy maradt meg, hogy viselte? Melyik az erősebb érzés, az öröm, hogy sikerült, vagy a bánat, hogy végülis egy babát elveszített?

Köszönöm az eddigi válaszokat, elgondolkodtatóak. Légyszi, ne bántódjatok meg, nem azért kérdezek,csak kíváncsi vagyok különböző nézőpontokra.

#1! Szerintem ebben a kérdésben nem teljesen ugyanaz a lombik, meg a spontán, majd később kifejtem, miért. De akkor te a szívhangig nem is tekinted terhességnek? Mert ugye sok egyes terhesség megszakad korai szakaszban, még szívhang előtt. Az a te szemedben nem is vetélés? Szóval ugyanebben a szituban, ha az 1.uh.-n is egy lett volna, de amikor legközelebb mentél már nem lett volna semmi, azt úgy vennéd, hogy nem számít, még csak szikhólyag volt vagy azért nem számított, mert ott volt az élő terhesség?

#3! Na, pont ez az. Én is egy gyereket szeretnék, de inkább kettőt, mint nullát. Ezért dilemma, hogy kettővel nagyobb az esély, hogy lesz belőle gyerek, de félek, hogy akkor meg lenne egy veszteség érzésem is, ha csak egy marad meg, hiába akarok eredetileg egyet. Ezért gondolom, hogy más, mint a spontán, mert ott nem te döntesz, hogy egyáltalán hánynak adsz esélyt.

"Ez nem elveszítés. Be sem ágyazódott. Sosem volt az enyém."

Igen, ezt értem, te a beágyazódástól számítod. Ezzel tudok azonosulni. Ha be se ágyazódik, azt szerintem el tudnám fogadni, inkább arra gondolok, ha odáig mindkettő eljutott, később szívódik fel, mint mondjuk #1-nél.

Na, a másik, ez a felajánlás. Az hogy van? Meddig kell dönteni? Meddig őrzik meg saját részre? Azért kell fizetni?

#6! Igen, pontosan erre gondoltam. Ha beültettetek kettőt, azzal vállalom, hogy nagy eséllyel lesz egy veszteségem. Félek, hogy ilyen esetben megbánnám, hogy miért nem egyet kértem, amikor úgyis egyet akartam, csak akkor ellenérzés nélkül, szívből tudnék örülni annak az egynek. Lombiknál valamilyen szinten akkor is van veszteség, amikor nincs, hisz tudsz a megtermékenyülésről, amiről spontánnál nem. Szóval volt valami, ami már nincs, amig spontánnál lehet, hogy ugyanúgy eljutott a megtermékenyülésig, de mivel nem tudsz róla, az érzés az, hogy nem volt semmi és most sincs.

Hú, de hülyén hangzik🤣 Na, mindegy, remélem, érthető.

#8! Érdekes felvetés ez is. Talán pont a talán miatt. Nekem is volt 2 ilyen "talán terhességem". (Mindkettőről utóbb derült ki, hogy talán az lehetett.) Azok annyira nem hatottak meg, csak annyira, hogy mindig akartam gyereket és kár, hogy akkor se lett. De valahogy megnyugtat, hogy lehet, nem is volt semmi.

Aztán viszont volt egy vetélésem (ott egyébként lehet, hogy ikrek lettek volna.)Na, az teljesen más. Ott láttam a monitort, küzdöttem, hogy megmaradjon, szedtem a gyógyszereket és minden nap könyörögtem, hogy hagy legyen végre babám. Úgy elveszíteni teljesen más volt.