Elmondanád a szüleidnek, hogy egy éve nem sikerül teherbe esned?

Igen. Anyukám küzdött teherbeesési nehézségekkel, és nagyon bizalmas a viszonyunk, biztos mondtam volna. Azt is tudta hogy próbálkozunk.

De ezt neked kell eldönteni. Lányaim vannak, ha őket felszabadítja, teljes mellszélességgel mellettük állok ha megosztják ezt velem, de nem tolakodó ék vagy duzzognék, ha nehéz lenne nekik erről beszélni.

Nem, senkinek. Igaz anyukám már nem él, de nagyon jó kapcsolatunk volt, de valószínűleg neki sem mondtam volna el. Másnak meg úgy érzem semmi köze hozzá a családban, úgy gondolom ez csak kettőnkre tartozik. Majd ha sikerül, akkor esetleg megemlítem, hogy már egy ideje vártuk nagyon. Ennél többet biztos nem fogok mondani. Szerencsére egyikünk családja sem olyan, hogy állandóan piszkálna a témával, mondjuk azt is leállítanám udvariasan (persze belül rosszul esne nyilván).

(most kezdem a kivizsgálásokat).

Arra már nem emlékszem, mikor mondtuk el, de szerintem kb. mikor elkezdtem meddőségi orvoshoz járni, szóval kb. 1 év már eltelhetett.

Anyósék viszont sokáig nem tudták. Nem miattam, a férjem nem avatta be őket, én meg nem hoztam szóba. Talán a sokadik évben tudták meg abból, hogy latolgattuk az örökbefogadást.

Nem, mert nem tartjuk a kapcsolatot, de ha jóban lennénk, elmondanám. Az anyósommal jóban vagyok, neki is elmondanám, ha ilyen problémám lenne, tudom, hogy nem lenne tolakodó és nem cseszegetne minket.

De tedd, amit érzel. Mondjuk, ha nem érzed azt, hogy ezt a dolgot megoszthatod anyáddal, akkor olyan bizalmas kapcsolat mégsem lehet.