Megosztottátok a szűk családdal a teherbeesési nehézséget?

Nálunk tudták róla, de direkt kértem, hogy ne kérdezgessenek, majd ha valami olyan van amibe be szeretnénk vonni őket bevonjuk.

Az én családom megértette, a ferjemé nem, velük egyszerűen közöltem hogy könyveljék el hogy soha nem lesz unokájuk és zárjuk le a témát. Onnantól ők semmibe se voltak beavatva.

Tesómék megosztották velünk, meg anyummal.

Sógornőm családja nem tudja (szerinte nagyon rápörögnének a témára)

Nekem mindig elmodja hogy épp milyen vizsgálat volt, mennyi embrió lett stb (már egy beültetésen túl vannak ami nem sikerült)

Hívott mikor kiderült hogy sikertelen volt.

Azt mondta neki jobb h van a férjén kívül valaki akivel beszélhet erről. (szerintem nem akarja hogy az otthoni hangulatra ez bélyeget nyomjon)

Eljön hozzánk, kisírja magát, megkávézunk és nyugodtabban távozik.

Tudja hogy számíthat ránk is

Szüleim és a testvérem tudták. Végig támogattak.

Ráadásuk náluk ájultam el hyperstimuláció miatt, így a mentőnek el tudták mondani, hogy hormon kezelés alatt állok.

Nálunk anyukám tudta, hogy kivizsgálásokra készülünk. Valamennyit a tesómék is sejtettek de igazából nem akartuk nagydobra verni, nem mondtunk nekik semmit.És nem rég lett egy családi botrány belőle. Anyukám elmondta a tesómnak hova készülünk. Biztos mi is érzékenyek vagyunk de én ezt csak anyukámnak szántam. Ha el is mondanám a tesómnak akkor is én, ne anya. Szóval jól összevesztünk. Mert a tesóm megkérdezte hol tartunk, mi a helyzet. Én pedig úgy éreztem anyukám miért beszélte el.

A tesóm nem érti miért nem tudhatja. Anya nem érti mi a baj. A családom úgy viselkedett hirtelen a kivizsgálásra mintha úton lenne már a gyerek. Egy kicsit mindenki megőrült.

Most ott tart a dolog hogy senkinek nem mondunk semmit. Anyával kibékültem de nem tudja egyik családtagom sem hogy tegnap volt az első inszem. És jobb is így. Nem érzem úgy, hogy örültem volna a na hogy ment, mi volt kérdéseknek, és nem akarok 15 nap múlva sem mikor tesztelni kell.

Nekem a férjem a legfőbb támaszom ebben a kérdésben. Úgy érzem csak ő ért meg. Nem élem bele magam semmibe, nem akarok sírni ha negatív lesz. Lesz ahogy lennie kell.

Én nem mondom hogy mi nem vagyunk érzékenyek, de valahol ők sem jól kezelték. Ők a célt látják mi az utat. Pedig amúgy jól kijövök a családommal. Nincs baj a tesómékkal sem. Egyszerűen ezt az egész gyerekcsinálós témát, intimnek és magánügynek érzem.