Minden korosztály válasza érdekel. Min múlott, hogy az anyukátokkal megosztottátok-e a szerelmi életeteket (lelki része), vagy sem?
Tág fogalomként értem, hiszen óvódában is van már "szerelem", amit akkor halál komolyan gondolnak, bár felnőtt szemmel barátság. Aztán általános iskolában tetszeni kezdenek a fiúk, középiskolában már jönnek a komoly szerelmek, stb.
Nálunk anyám viccelődésnek szánta, de párszor kigúnyolt ilyenek miatt, így ezt a bizalmat már kisiskolás koromra eljátszotta. Soha nem beszéltem vele ilyenről, csak később, a komolyabb kapcsolatokat jelentettem be tényszerűen.
Nem szeretnék ugyanebbe, vagy hasonló hibába esni a későbbiekben a saját lányommal.
Megköszönöm, ha a korotokat is leírjátok a válasz mellé!
Nem vette komolyan. Kérdezte minek nekem. Stb. Nem törtem magam rajta, nem mondtam el neki.
27N
15 evesen ismertem meg a ferjem. O 16 volt. Eleinte hallani sem akartak rola. De hamar belenyugodtak. Csak minimalis dologrol szamoltam be. Zarkozott voltam e teren.
A lanyom 16. Nincs baratja, de ugy erzem, nyitottabb lesz.
41/N.
És mi volt a helyzet a kiskori "szerelmekkel". Akár plátói is volt.
Gondolok itt olyanra, hogy "Józsi nagyon tetszik a másik osztályból, de csak messziről vágyódom, nem merem megszólítani". Akár abból a korosztályból, amikor a "járás" még csak egymás kezének a megfogását jelenti fizikai szinten.
Egyszer mondtam el, ki tetszik mikor faggatott, aztán beégett a suliudvaron, hogy nézd, ott jön a kis szerelmed, ő lesz a vőm, meg ilyen hülyeségek.
Gondolhatod, hogy innentől eszembe se jutott, hogy bármit elmondjak neki. Többnyire azt se tudták otthon, hogy járok valakivel. Addig nem, amíg az első komoly kapcsolatot be nem mutattam.
Azon meg úgy kiakadtak, hogy ki is vágtak otthonról 18 évesen.
Innentől hosszú mosoly szünet után is csak oda jutottunk el, hogy felszínesen beszélgetünk, ha muszáj.
En eleg keson ero tipus voltam, igy a gimiben nem erdekelt komolyabban a szerelem. Tobbnyirevagy vmilyen szineszert, vagy vmilyen enekesert voltam oda, amit nem mondtam anyukamnak, m en is tudtam, h komolytalan. Kesobb a komoly kapcsolatokat elmondtam neki meg akkor is, ha velemenyelteres volt koztunk. Anyukammal mindig is jo volt a kapcsolatom es szinte mindent meg tudok vele beszelni. Annyi talan, h ot mashogy neveltek, mas mnetalitasa, felfogasa van a dolgokrol, igy szerelmi temaban sokszor nem ertunk egyet, de soha nem gunyoltuk ki egymast. O konzervativabb tipus, nekem volt egy gyertyat ket vegerol egetos korszakom, amirol csak kesobb szamoltam be neki, bar azert az anyam leven sajat maga is rajott dolgokra, csak nem szolt :)
Szokta mondani, h ha nem tetszik nekem a velemenye, akkor is el fogja mondani, m az anyam es a velemenyet mindig el fogja mondani, ha tetszik, ha nem :) Szeretnem, ha nekem is ilyen, vagy hasonlo kapcsolatom lenne a lanyommal!
Mosolygott csak és hagyta hogy "jàrjunk". Ovis és kisiskolàs voltam. Sajnos hamar meghalt (11 voltam), nem tudom, mi lett volna kamaszként. Apum sem tiltott soha, csak ha nagyon-nagyon elkanászosodtam. De pl 17-18 évesen a barátomnàl aludhattam. Az első igazi komoly kapcsolatom volt. Sors fintora, hogy ő is hamar elment.
Morbid tréfa:legyél gonosz szülő, ők legalàbb sokàig élnek. :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!