Hogyan lehet boldog és teljes az élet gyerek nélkül?

Mivel vágysz az anyaságra így mással nem tudod ezt kitölteni, ha nem vágynál erre igazán, akkor nem lenne probléma.

Örökbefogadás egyébként az egyetlen járható út. Tudom írtad hogy az örökbefogadásra nem kaptatok alkalmasságit, de ez nem jelenti azt hogy nem fogadhattok örökbe. Ebben az esetben nyilván tudjátok pontosan mi az oka ennek, és ezen kell dolgoznotok hogy változtassatok és kijavítsátok azt a hibát amiért nem feleltetek meg. Úgy gondolom mindenre van megoldás ha igazán akarjátok. Akár anyagi probléma miatt nem feleltetek meg akár lakhatás, ezeken lehet változtatni jobb munkát találni, többet keresni, előteremteni az erre valót, nyilván idő kell ehhez akár évek is de ha még 30 év körül vagytok akkor nem lehetetlen ezt összehozni.

De ha esetleg ezt a dolgot feladtátok még mindig meglehet próbálkozni azzal hogy hogy mondjuk nevelő legyél egy otthonba vagy óvodába vagy olyan helyen ahol gyerekekkel lehet foglalkozni. Esetleg bébiszitter is lehetsz. Mondjuk nem egy jól fizető állások ezek itt Magyarországon legalább is, de ezzel azért kitudod tölteni az űrt és valamilyen szinten, meg kell próbálni.

Örökbefogadást meg ne adjátok fel ilyen hamar. Hibákat ki kell javítani, tenni érte, ha nem adjátok fel és próbálkoztok meg látják hogy van változás és tényleg akarjátok akkor több esélyetek lesz az alkalmasságira mert ezt is nagyon figyelik ám hogy hogyan álltok hozzá. Ha így elsőnél feladjátok és nem tesztek semmit hogy változzon meg nem próbáljátok meg újra akkor ez azt bizonyítja hogy nem vagytok elég kitartóak, és ezt is nézik ám.

A gond az, hogy a boldogságod feltételeként tekintesz a gyerekre. Én is voltam így. Aztán szemléletmódot váltottam. Elkezdtem figyelni azokra a dolgokra, amelyek már megvannak és amikre büszke lehetek, amelyekért hálás lehetek. A megelégedettség nem attól függ, hogy mi adatik meg neked. Hanem hogy tudod-e értékelni, azt amid már megvan.

Lehet minden kicsi dologért hálásnak lenni. Vagy minden olyan rosszért, ami elkerült téged. És van egy tény, amit nem árt végiggondolni: ha az ember legeslegeslegnagyobb álma valóra válik 2 hónap és maximum 2 év közé esik az az idő, amíg teljesen képes odáig lenni érte. Aztán megszokja. És aztán megint jön az elégedetlenség. Egy gyerek esetében meg még mellé 1000 más baj. Tehát leginkább a gondolkozásod az életről a boldogságod akadálya. Nem az hogy van-e gyerek vagy nincs. És ez jó. Mert ezt te irányít(hat)od.

Neked így sehogyan. Akiben a gyerek hiánya űr, az úgysem lesz gyerek nélkül boldog.

Nem lehet az alkalmasságin javítani? Lehet, ez hülye kérdés, akkor bocsánat, nem értek hozzá.

Szerintem sehogy, aki tényleg vágyik gyerekre, abban ezt semmi nem fogja elnyomni.

Érdekes munka, utazások, hobbik? Jaj, ne már emberek, nyilván ezek nagyon jó dolgok, meg boldoggá tehetik az embert, amikor éppen csinálja, de össze sem hasonlítható a gyereknevelés érzésével, nem helyettesítője annak.

A gyerek utáni vágy ösztön is, az egyik legerősebb ráadásul, nem lehet csak úgy elnyomni és más dolgokkal pótolni. Ez nem azt jelentheti, hogy másban nem lehet boldogságot találni, de akiben erős ez az ösztön, annak állandó hiányérzete lesz emiatt.

én is így érzem magam...a 15-ös válaszadóval értek egyet, hiszen ez egy biológiai ösztön és ezt nem tudja helyettesíteni semmi. Valószínűleg soha sem fog elmúlni. A legrosszabb , hogy amúgy is mindenkitől ezt hallgatjuk folyton, hogy a gyerek az élet értelme stb stb...oh hányszor kaptuk már meg ezt a férjemmel....és tehetetlenek vagyunk mi is. A meddőség is egyfajta pokol....

sokszor gondolok arra, hogy mitől élőlény az élőlény és ilyenkor mindig azt érzem, hogy akkor én igazából halott vagyok...egy selejt, hiszen szaporodásra alkalmatlan vagyok. De aztán elhessegetem természetesen ezt a gondolatot...az az igazság, hogy bárhogy is szépítjük a meddőség nagyon is komoly lelki teher, hiszen erre rámehet az ember házassága, a baráti társasága, családi élete sbt stb (értem itt ezalatt a gyerekesek kerülését, akik mindenhol ott vannak....) A meddőség magányossá tesz, és elszigetel...de ezt csak az értheti, aki ebben benne van...:) Kedves kérdező, nagyon sajnálom és tényleg nem tudom mi a megoldás. Valószínleg nekünk meddő nőknek soha nem lehet teljes az életünk, kivéve persze azokat a nőket akik komoly munkával pszihológus segítségével képesek feldolgozni és elengedni ezt a hiányt, de az élet már csak ilyen. Mindent nem kaphatunk meg....Talán arra akar tanítani az élet , hogy legyünk hálásak mindenért amink van, de én is így érzek jelenleg ahogy te, hogy csak úgy vegetálok és semminek nem látom értelmét a jövőben, hiszen mindig is úgy gondolkoztam hogy majd ha gyermekem lesz akkor így lesz vagy úgy lesz....És az is fáj, hogy a férjednek nem tudod megadni a legnagyobb ajándékot, miközben végig nézed a baráti társaságban, a szűk családban a boldog apukákat és tudod hogy ha nem lettél volna önző és még időben elhagyod a férjed, akkor megadhattad volna legalább neki a lehetőséget hogy apa legyen...sajnálom tényleg kérdező és amúgy biztos nincs igazam, de mi meddő nők néha tényleg így érzünk, de reménykedem benne én is hogy fel lehet ezt dolgozni valahogy egyszer....egyedül én azt gondolom nem lehet, csak pszichológus segítségével.

És ilyenkor úgy sem fogadhattok örökbe,hogy bajban lévő anyuka benneteket választ? Mert nekem anno egyik barátnőm egy egyesület segítségével úgy adta örökbe a babáját,hogy ő választotta ki a párt és még a szülésnél is ott voltak. Vagy esetleg külföldön próbálkozni? Persze ne haragudj,hogy okoskodom,csak eszembe jutott.

Azt szeretném csak mondani,hogy nem vagy rosszabb attól,hogy nem vagy anya. Elhiszem,meg is értem hogy mennyire vágysz gyermekre,ezt a vágyat mindenki meg tudja érteni,aki valaha tudatosan gyermeket tervezett. Ettől függetlenül úgy gondolom,hogy lehetsz valakinek klassz nagynénje, pót anyukája, keresztanyukája, még ha úgy érzed,hogy az nem ugyanaz. Én a nagynénémmel vagyok így,sokkal erősebb a bizalmi kapcsolatom vele,mint a saját anyámmal valaha is volt.

Nagyon szurkolok neked,nektek,hogy valóra váljon az álmotok és szülők legyetek.