Belevágnátok a lombikba, ha szabályosan viszolyogtok a procedúrától?

Én másik válaszoló vagyok, nem az utolsó, de szerintem nem fizikailag nem bírja az ember hanem lelkileg.

Nem az injekciókkal vagy az ultrahangokkal van a probléma, ezek mind kibírható dolgok, hanem a folyamatos lelki hullámvasúttal. Amire az ember aljut a lombik ig addigra már legalább 1,5-2 éve benne van ebben, hogy mindig bízik a sikerben és utána jön a csalódás. Újra, meg újra, meg újra. Közben körülötte mindenkinek simán megy amiért ő szenved. Amíg nincs benne az ember addig tényleg nem érti milyen ez.

Mellette ott van a bizonytalanság, nem lehet tervezni előre semmit. A gyerekesek azt mondják most élvezd a szabadságot, menjetek nyaralni stb..

Igen, de nem lehet előre tudni mi lesz. Lehet jövőhónapban terhes leszek és veszélyeztett terhesen otthon kell feküdnöm. Egy lombik hosszú protokoll 1,5 hónap, és nem tudod mikor kezdődik, mert a menstruációd hoz van igazítva. Ráadásul ha pont lesz egy ciszta vagy egy fertőzés csúszik egy hónapot.

Mellette a legtöbb embernek döntenie kell, hogy egy újabb fizetős vizsgálatot vállal be, megveszi a 200. tízezeres nagyságrendű táplálékkiegeszítőt, vagy nyaralni megy, a kettő egymás mellett anyagilag nem megy.

Az egész életed erről szól, és közben csak csalódást hoz, ez az ami miatt feladja, aki feladja, nem az injekciók vagy a vizsgálatok miatt.