Belevágnátok a lombikba, ha szabályosan viszolyogtok a procedúrától?

Nekem nem lombik volt még is szúrtam magam végig, meg szülés után is, semmi extrra.

Én bármit is bevállalnék a gyerekért.

De van aki nem.

Sima vervetelnel, fogorvosnal is olykor elajulok, tehat kepzelheted a viszonyom a tukkel, vizsgalatokkal, ugy egyebkent a korhazzal, szagokkal, stb.

Terhes meg nem voltam, rajta vagyunk az ugyon, de ha nem jon ossze, en ennek ellenere belevagnek a lombikba. Szeretnek gyermeket, megtapasztalni a terhesseget, szulest, mindent es ezert tenyleg mindent megtennek.

Egyebkent tinikent egy betegseg miatt infuzios kezelesen kellett rendszeresen reszt vennem. Igaz, “csak” 2 hetig tartott es nem fekudtem bent a korhazban, hanem naponta bementem infuziora, de az elso 3 alkalom utan tokre megszoktam. Szoval igen, valamilyen szinten megszokhato szerintem. Szeretni nem fogod, de nem is kell.

Attól függ, mennyire vágyom éppen gyerekre. Ha van olyan út, elképzelés a fejemben a jövőt illetően, amiben nincs gyerek, akkor nem biztos, hogy belemennék. De ha nincs, ha tényleg nem tudom másképp elképzelni az életem, csakis gyerekkel, akkor igen. Ha így lehet csak gyerekem, akkor így.

Mondjuk max 2-3 alkalom után szerintem elfogadnám, hogy ez ennyi volt. Vagy nem, a fene se tudja. Én nagyon akartam babát (szerencsére természetes úton is összejött), fogalmam sincs, hogy meddig mentem volna el, ha nem sikerül magától.