A párom erőlteti az inszeminációt? Ti hogy reagálnátok a helyemben?
Másfél éve próbálkozunk a babával én most töltöm be a hónapban a 35. életévemet. Mivel tavaly elvették az összes szabadnapom a covid miatt , illetve bizonytalan volt az egész év anyagi szempontból ezért úgy döntöttünk, hogy még várunk a meddőségi központba való jelentkezéssel, hátha addig összejön.
Közben a páromnak intéztünk egy spermaanalízist, illetve én már kaptam időpontot vérvételre és Uh-ra.
Ma volt a párom az urológusnál, hogy megnézzék az eredményeit és az orvos azt mondta neki, hogy teljesen jó a spermakép és hogy inszeminációra is alkalmas és most hazafelé összevitatkoztunk ezen, mivel ő már most elkezdené.
Még csak most lesz az első konzultációnk a meddőségis orvossal és én alapból azt gondolom, hogy ilyenkor először megnézik a hormonjaim, esetleg adnak gyógyszert és mondják, hogy próbálkozzunk tovább, aztán esetleg ha így sem jön össze, akkor ajánlják fel az iszeminációt.
Amúgy teljesen pontos 28 /29 napos ciklusaim vannak, 52 kiló vagyok.
Ok rendben aláírom , hogy 2 hét múlva betöltöm a 35-öt, viszont én nem gondolom hogy ennyire nagyon öregnek kellene érezni magam a mai világban, hogy rögtön inszeminációval kezdjünk, amitől én meg is mondtam a páromnak őszintén, hogy irtózom.
Én erre még nem vagyok kész, mivel most kövezzetek meg, de én azt szeretném ha természetesen foganna.
Nyilván ha nem jön össze még fél évig akkor elgondolkozom rajta, de nagyon rosszul esik, hogy a párom amikor azt válaszoltam, hogy én még ezzel várnék fél évet, akkor nem mellém állt, hanem leteremtett, hogy ez tiszta biológia, teljesen mindegy hogy fogan és hogy meg fogom bánni majd.
Rosszul esik, hogy ennyire nem ismer , hiszen már többször elmondtam neki a véleményem az inszeminációrol.
A lombikot is max 37-38 évesen vállalnám be, hiszen azt is pontosan a tudom, hogy ő a vékony lányokat szereti és ezt ő már őszintén el is mondta nekem, hogy bizony ha terhes leszek nem biztos hogy úgy fog kívánni, és hogy neki fontos lesz hogy hamar visszafogyjak.
Ezek után meg főleg nem szeretnék lombikozni.
Tudom ez így elég szörnyen hangzik, de nem rossz ember ő, csak nem tudom...
úgy érzem , hogy most ez alatt a babaprojekt alatt sok olyan dolog jön ki köztünk ami nem éppen a legjobb.
Voltatok már hasonló helyzetben?
Illetve ilyenkor úgy érzem magam, mintha ennyire öregnek gondolna , hogy mi már nem várhatunk fél évet sem, mert én igazából csak ennyit válaszoltam, hogy előbb még adjunk magunknak fél évet.
Nem többet...csak fél évet, de erre az volt a válasz, hogy az már nagyon sok a fél év..(kicsit úgy éreztem mintha a koromra célozgatna).
Ő 4 évvel fiatalabb nálam.
Én 34 ő 30
Rossz ember vagyok, hogy nem szeretnék rögtön beleugrani a mesterséges fogantatásba?
Nem zárkózok el tőle, viszont ismerem magam és nekem egészen biztosan fel kellene dolgoznom, hogy a mi babánk nem természete úton fogant, hanem úgy hogy felfeküdtem egy székbe és belém nyomták a párom spermáit.
Nincs ezzel bajom és tisztelem becsülöm azokat a nőket, akik bevállalják akár a lombikot is, de azt gondolom hogy neki is tiszteletben kellene tartania ,hogy én még várnék ezzel.
válasza:25: sokat gondolkodtam a kérdéseden és igen. Aki azt állítja, hogy csakis és kizárólagosan természetes úton szeretne, az nem szeretne igazán.
A reprodukciós eljárások "melósak", időt és pénzt kell fektetni beléjük. De szerintem bármelyik lombikos anyukát megkérdezed, soha sem bánta meg egyik sem.
Ezért úgy gondolom, hogy aki megtalálta a párját, és családot szeretne, az bizony mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy legyen baba is.
Plusz hozzá kell tenni, hogy sok esetben nem is kell e mi extra, csak valami eltérés van a hormonokban, amit ha helyre raknak, akkor jön a baba.
Lehet, hogy ez most durván hangzik és nem is akarok bántani senkit. Olyan ember, akinek természetes úton összejött, nem fogja megérteni a több évnyi küzdelmet és az örömöt, amikor sikerül segítséggel.
válasza: válasza:32
Ez ugyanolyan blődség, mintha azt állítanám, hogy akinek egészségesen fejlődő gyereket dobott a gép, az nem tudja értékelni igazán, hogy mennyire jó dolga van és hajlamos a saját nevelési sikerének értékelni, ha a gyereke beavatkozás nélkül boldogul (ha nem kell orvostól orvosig járnia vele, gyógytornáztatni évekig, különböző terápiákra hordani fáradhatatlanul...).
(Pedig ebben még van is igazság. Hányszor hallja a megkésett beszédfejlődésű gyerek anyja is például, hogy "ha eleget mondókáztál volna", "én folyton beszéltem hozzá, azért indult be hamar"...)
válasza:31 vagyok. Nem, egyáltalán nem erre gondoltam. Nem szükséges engem azzal sértegetned, hogy megpróbálod kifacsarni és a saját magad igazolására újraértelnezni az általam leírottakat.
Elmondom mégegyszer, másképp. Ha évek óta próbálkozol és minden hónapban csalódsz, akkor nem fogod azt mondani, hogy "én inkább még várok 5 évet, hátha összejön spontán", amikor lehetne segíteni az állapotodon. A meddőség miatt sok kapcsolat és megannyi ember tönkremegy. Elég baj, hogy az emberek még ezt mindig ilyen stigmatikusan kezelik. Továbbra is azt mondom, hogy butaság elutasítani az orvosi segítséget, ha szükséges. Ha ez az út ahhoz, hogy legyen gyereke valakinek és igazán szeretne, akkor nem utasítja el. A többi csak kifogás.
válasza:Szia! Full megértelek..nálunk a páromnál voltak problémák..4 évig próbálkoztunk hiába. Nagyon nehezen szántam rá magam erre,de végül belementem.. Nem egyszerű az biztos..
Nekem már van egy fiam előző kapcsolatból így nekem nem lett volna gond,de a férjemet sajnáltam.
Úgyhogy belevágtunk. Jelenleg várjuk,hogy leteljen a két hét,hogy lehessen tesztelni az első inszemináció után. :)
Amúgy igaz nem túl jó a sok kivizsgálás stb...de annyira belelendül az ember,hogy szinte érdekes az egész. :)
Én sok erőt kívánok hozzá,próbáld elfogadni a dolgot és vágjatok bele. :)
köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat, azóta megbeszéltem a párommal, hogy nekem időre van szükségem, hogy feldolgozzam magamban, hogy talán nekünk segítség fog kelleni. Kértem, hogy adjunk magunknak fél évet még.
Azóta elvégeztem egy aviva tanfolyamot illetve mostantól kipróbálom a növényi alapú táplálkozást hétköznap és csak hétvégén fogok húst enni.
Jah mert hogy közben kiderült , hogy endometriózisom van, ami ugye nehezítheti a teherbeesést.
Járok pszichológushoz, kipróbáltam a családállítást, beiratkoztam egy nyelvtanfolyamra úgyhogy most adok magamnak egy kis időt és ha nem sikerült, akkor belevágunk az inszeminációba vagy lombikba amibe kell.
Tulajdonképpen most egy kicsit megnyugodtam, mert rájöttem hogy igenis meg kell engednem magamnak, hogy megnyugodjak, hogy adjak magamnak időt ahelyett, hogy rástresszelek a koromra és azonnal alávetem magam valaminek, amit egyelőre természetellenesnek tartok.
Nyilván ez csak az én fejemben természetellenes és másoknak annyira nem számít a cél érdekében, de számomra mégis természetellenesnek tűnik.
Köszönöm mindenkinek és senki ne értsen félre, akinek nem sikerült természetes úton a teherbeesés, le a kalappal előttetek..
én erre még nem vagyok felkészülve, de ha kell akkor természetesen elrendezem magamban valahogy ezt a kérdést és belevágok.
válasza:Köszönöm szépen utolsó..:) remélem, hogy nem csak átmenetileg érzem ezt a nyugalmat, ami a gyermekvállalást illeti.
Eddig inkább csak mint feladatként gondoltam rá, most csak nyugalmat érzek , egyelőre nekem ez is elég...
válasza: válasza:Kedves kérdező, kíváncsi vagyok, hogy mi lett veled azóta. Azért találtam rá erre a topicra, mert bennem is felmerült mostanság, hogy meddig mernék elmenni a teherbeesés érdekében. Én most leszek 29, nálunk a páromnál van gond - herevisszér, de azért remélem, hogy ha végre eljutunk a műtétig, természetesen is összejön. Viszont ha nem, akkor nekem egyelőre az a meggyőződésem, hogy csak az inszemig mennék el. Pedig nagyon szeretnék kisbabát, de mégis számomra éles határvonal van aközött, hogy egy kis segítséggel a spermium magától elvégzi amire az Isten teremtette - vagyis a leginkább életképes vagy gyors vagy a petéhez illő spermium megtermékenyíti magától a petesejtet, vagy egy laboráns választja ki, hogy melyik spermium legyen a nyerő... nekem ez egyszerűen túl nagy beavatkozás a természet rendjébe... és akkor inkább az örökbefogadást választanám. És szerintem csak azért mert valaki így érez, még nem akar kevésbé gyereket, mint az aki végigcsinálja a lombikot is.
Remélem, hogy nektek azóta összejött, és hogy segítettek a természetes módszerek. Mire nálunk meglesz a műtét, szeretném, ha én is a lehető legtermékenyebb lennék, ezért szeretnék életmódot váltani. Mik a tapasztalataid?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!