A párom erőlteti az inszeminációt? Ti hogy reagálnátok a helyemben?

Másfél éve próbálkozunk a babával én most töltöm be a hónapban a 35. életévemet. Mivel tavaly elvették az összes szabadnapom a covid miatt , illetve bizonytalan volt az egész év anyagi szempontból ezért úgy döntöttünk, hogy még várunk a meddőségi központba való jelentkezéssel, hátha addig összejön.

Közben a páromnak intéztünk egy spermaanalízist, illetve én már kaptam időpontot vérvételre és Uh-ra.

Ma volt a párom az urológusnál, hogy megnézzék az eredményeit és az orvos azt mondta neki, hogy teljesen jó a spermakép és hogy inszeminációra is alkalmas és most hazafelé összevitatkoztunk ezen, mivel ő már most elkezdené.

Még csak most lesz az első konzultációnk a meddőségis orvossal és én alapból azt gondolom, hogy ilyenkor először megnézik a hormonjaim, esetleg adnak gyógyszert és mondják, hogy próbálkozzunk tovább, aztán esetleg ha így sem jön össze, akkor ajánlják fel az iszeminációt.

Amúgy teljesen pontos 28 /29 napos ciklusaim vannak, 52 kiló vagyok.

Ok rendben aláírom , hogy 2 hét múlva betöltöm a 35-öt, viszont én nem gondolom hogy ennyire nagyon öregnek kellene érezni magam a mai világban, hogy rögtön inszeminációval kezdjünk, amitől én meg is mondtam a páromnak őszintén, hogy irtózom.

Én erre még nem vagyok kész, mivel most kövezzetek meg, de én azt szeretném ha természetesen foganna.

Nyilván ha nem jön össze még fél évig akkor elgondolkozom rajta, de nagyon rosszul esik, hogy a párom amikor azt válaszoltam, hogy én még ezzel várnék fél évet, akkor nem mellém állt, hanem leteremtett, hogy ez tiszta biológia, teljesen mindegy hogy fogan és hogy meg fogom bánni majd.

Rosszul esik, hogy ennyire nem ismer , hiszen már többször elmondtam neki a véleményem az inszeminációrol.

A lombikot is max 37-38 évesen vállalnám be, hiszen azt is pontosan a tudom, hogy ő a vékony lányokat szereti és ezt ő már őszintén el is mondta nekem, hogy bizony ha terhes leszek nem biztos hogy úgy fog kívánni, és hogy neki fontos lesz hogy hamar visszafogyjak.

Ezek után meg főleg nem szeretnék lombikozni.

Tudom ez így elég szörnyen hangzik, de nem rossz ember ő, csak nem tudom...

úgy érzem , hogy most ez alatt a babaprojekt alatt sok olyan dolog jön ki köztünk ami nem éppen a legjobb.

Voltatok már hasonló helyzetben?

Illetve ilyenkor úgy érzem magam, mintha ennyire öregnek gondolna , hogy mi már nem várhatunk fél évet sem, mert én igazából csak ennyit válaszoltam, hogy előbb még adjunk magunknak fél évet.

Nem többet...csak fél évet, de erre az volt a válasz, hogy az már nagyon sok a fél év..(kicsit úgy éreztem mintha a koromra célozgatna).

Ő 4 évvel fiatalabb nálam.

Én 34 ő 30

Rossz ember vagyok, hogy nem szeretnék rögtön beleugrani a mesterséges fogantatásba?

Nem zárkózok el tőle, viszont ismerem magam és nekem egészen biztosan fel kellene dolgoznom, hogy a mi babánk nem természete úton fogant, hanem úgy hogy felfeküdtem egy székbe és belém nyomták a párom spermáit.

Nincs ezzel bajom és tisztelem becsülöm azokat a nőket, akik bevállalják akár a lombikot is, de azt gondolom hogy neki is tiszteletben kellene tartania ,hogy én még várnék ezzel.