A párom erőlteti az inszeminációt? Ti hogy reagálnátok a helyemben?
Másfél éve próbálkozunk a babával én most töltöm be a hónapban a 35. életévemet. Mivel tavaly elvették az összes szabadnapom a covid miatt , illetve bizonytalan volt az egész év anyagi szempontból ezért úgy döntöttünk, hogy még várunk a meddőségi központba való jelentkezéssel, hátha addig összejön.
Közben a páromnak intéztünk egy spermaanalízist, illetve én már kaptam időpontot vérvételre és Uh-ra.
Ma volt a párom az urológusnál, hogy megnézzék az eredményeit és az orvos azt mondta neki, hogy teljesen jó a spermakép és hogy inszeminációra is alkalmas és most hazafelé összevitatkoztunk ezen, mivel ő már most elkezdené.
Még csak most lesz az első konzultációnk a meddőségis orvossal és én alapból azt gondolom, hogy ilyenkor először megnézik a hormonjaim, esetleg adnak gyógyszert és mondják, hogy próbálkozzunk tovább, aztán esetleg ha így sem jön össze, akkor ajánlják fel az iszeminációt.
Amúgy teljesen pontos 28 /29 napos ciklusaim vannak, 52 kiló vagyok.
Ok rendben aláírom , hogy 2 hét múlva betöltöm a 35-öt, viszont én nem gondolom hogy ennyire nagyon öregnek kellene érezni magam a mai világban, hogy rögtön inszeminációval kezdjünk, amitől én meg is mondtam a páromnak őszintén, hogy irtózom.
Én erre még nem vagyok kész, mivel most kövezzetek meg, de én azt szeretném ha természetesen foganna.
Nyilván ha nem jön össze még fél évig akkor elgondolkozom rajta, de nagyon rosszul esik, hogy a párom amikor azt válaszoltam, hogy én még ezzel várnék fél évet, akkor nem mellém állt, hanem leteremtett, hogy ez tiszta biológia, teljesen mindegy hogy fogan és hogy meg fogom bánni majd.
Rosszul esik, hogy ennyire nem ismer , hiszen már többször elmondtam neki a véleményem az inszeminációrol.
A lombikot is max 37-38 évesen vállalnám be, hiszen azt is pontosan a tudom, hogy ő a vékony lányokat szereti és ezt ő már őszintén el is mondta nekem, hogy bizony ha terhes leszek nem biztos hogy úgy fog kívánni, és hogy neki fontos lesz hogy hamar visszafogyjak.
Ezek után meg főleg nem szeretnék lombikozni.
Tudom ez így elég szörnyen hangzik, de nem rossz ember ő, csak nem tudom...
úgy érzem , hogy most ez alatt a babaprojekt alatt sok olyan dolog jön ki köztünk ami nem éppen a legjobb.
Voltatok már hasonló helyzetben?
Illetve ilyenkor úgy érzem magam, mintha ennyire öregnek gondolna , hogy mi már nem várhatunk fél évet sem, mert én igazából csak ennyit válaszoltam, hogy előbb még adjunk magunknak fél évet.
Nem többet...csak fél évet, de erre az volt a válasz, hogy az már nagyon sok a fél év..(kicsit úgy éreztem mintha a koromra célozgatna).
Ő 4 évvel fiatalabb nálam.
Én 34 ő 30
Rossz ember vagyok, hogy nem szeretnék rögtön beleugrani a mesterséges fogantatásba?
Nem zárkózok el tőle, viszont ismerem magam és nekem egészen biztosan fel kellene dolgoznom, hogy a mi babánk nem természete úton fogant, hanem úgy hogy felfeküdtem egy székbe és belém nyomták a párom spermáit.
Nincs ezzel bajom és tisztelem becsülöm azokat a nőket, akik bevállalják akár a lombikot is, de azt gondolom hogy neki is tiszteletben kellene tartania ,hogy én még várnék ezzel.
válasza:" hiszen azt is pontosan a tudom, hogy ő a vékony lányokat szereti és ezt ő már őszintén el is mondta nekem, hogy bizony ha terhes leszek nem biztos hogy úgy fog kívánni, és hogy neki fontos lesz hogy hamar visszafogyjak."
Nekem ez pont elég lenne, hogy kapcsolatot sem akarjak vele a továbbiakban, nem még gyereket.
válasza: válasza:Augusztusban döntöttük el, hogy belevágunk az inszeminációba. Decemberben került rá sor. Nem megy ez olyan gyorsan. Sajnos nem sikerült, februárban lesz a második. Sok vizsgálatot el kell végezni addig, amitől függően még annyi kimenetele lehet a dolognak (pld. kiderül olyan probléma, amit gyógyszeresen is tudnak kezelni, vagy lehet nem lehet inszem, mert nem vagy átjárható).
Először ugyanezek az érzések voltak bennem, idegenkedtem tőle, hogy nem természetes stb., de ahogy nem sikerült az első (pedig volt pozi teszt is, de sajnos nem maradt), azóta már nem érdekelt egy percig sem hogyan, csak had érezhessem újra azt a boldogságot, mint mikor pozit teszteltem. Ezt a részét te is lefogod gyűrni. Egyre csak megerősít.
válasza:"37-38 évesen vállalnám be"
Az életkor elôrehaladtával a lombik sikerességének esélye is csökken, úgyhogy én nem halogatnám a dolgot, legalábbis ilyen bugyuta indok miatt nem, hogy "nem természetes". Ha tényleg szeretnél gyereket (valahogy a leírásból nem úgy tûnik), akkor kezdjetek bele mielôbb, kideríteni, hogy egyáltalán szükséges-e, mert úgyis idôbe telik majd, mire eljuttok a kezelésekig.
Az meg, hogy szülés után fogyj le mielôbb, elég gáz kijelentés a párodtól, és én is úgy érzem, lesznek még gondok ebben a kapcsolatban, de ezt már fent is elmondták. Amúgy a tested is könnyebben regenerálódna fiatalon, mint idôsebben.
De fenntartom, hogy te inkább azért húzódozol a gyerekvállalástól, mert valahol tudod, érzed, hogy ezzel a férfival inkább nem kéne. És a “természetes” fogantatás esetén, ha késôbb szétmentek, és ott maradsz a gyerekkel, mondhatod, hogy “Isten akarata“ vagy a “természet csodája” volt, hogy megfogant. Míg ha aktívan utánajártok, lombik, ilyesmi, akkor ha utólag megbánod a gyerekvállalást, úgymond magadat kellene okolnod, hogy miért mentél bele. Egy lombikról nehezebb elhitetni magunkkal （vagy másokkal), hogy "hát így alakult", mint egy spontán terhességrôl.
Nem rosszindulatból írom fentieket, csak légy ôszinte magadhoz. Tényleg szeretnél gyereket? Ha erre nem egy határozott igen a válaszod, akkor inkább most lépj vissza.
válasza:24, ez mekkora baromság.
Tehát aki csakis kizárólag természetes úton akar gyereket, az nem akar igazán?
válasza: válasza:"Ennek mi értelme van?"
Sok.
Még az se biztos, hogy bármi baj lenne a termékenységével, hisz még ki se vizsgálták. Miért szaladjon annyira előre?
Ilyen erővel mindenki kihagyhatná a természetes úton való próbálkozást, hisz az esély folyamatosan csökken.
válasza: válasza:A válaszom a kérdezônek szólt, nem “mindenkinek”. Aki 22 évesen kezd bele, persze ráér akár 3-4 évet próbálkozni, aztán kivizsgáltatni magát 25-26 évesen.
De a kérdezô 35-höz közel már másfél éve próbálkozik. Legalább a kivizsgálást ideje lenne elkezdeni. De inkább majd fél év múlva “elgondolkozik” rajta. És ha befejezte a gondolkozást, akkor lesznek nullán.
De végülis nem az én életem, úgyhogy részemrôl befejeztem.
utolsó, talán félreérthető voltam. A kivizsgálások jövő héten megkezdődnek.
Már megbeszéltem a munkahelyemen is, hogy párszor el kell keretőznőm majd, illetve ha szükséges akkor ki kell vennem pár szabadnapot, viszont azért szeretném ha előbb megnéznék a hormonokat vagy adnának valami gyógyszert a szükséges, és nem rögtön az inszeminációval kezdeni, bár most itt páran megnyugtattak, hogy ez nem így megy és nem fognak kivizsgálások nélkül rögtön inszemre küldeni...addig meg lesz időm még feldolgozni , illetve addig még talán összejött spontán is..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!