Szerintetek egy asszisztált reprodukciós eljárás “felül tud kerekedni” esetleges lelki blokkokon?

Szerintem ez egy érdekes kérdés. Én személy szerint nem hiszem, hogy a lelki tényező olyan mértékben befolyásolja a fogantatást, hogy valakinek évekig csak emiatt ne jöjjön a baba. Valami oka van annak, hogy nem jön össze. Talán csak az orvostudomány számára még nem ismert az a dolog, vagy ismert, de kevés orvos gondol rá. Sokan megállnak a vizsgálatokkal 1-2 orvos után, pedig érdemes lenne több szakemberhez fordulni, hátha valakinek van még valami ötlete.

Ettől függetlenül elég sokszor olvasni olyasmit, hogy egy pár pl. inszeminációra készült és azzal, hogy végre lekerült róluk a "nyomás", hogy mostmár nem rajtuk múlik a dolog, annyira megkönnyebbültek, hogy egyből össze is hoztak egy babát.

Bocsi, hogy nem tapasztalatot írtam le. Nálunk megtalálták az okot, miért nem lehet természetes úton babánk, így tulajdonképpen nem rám vonatkozik a kérdés.

"Úgy értem ezt, hogy egy orvosilag igazoltan egészséges párnál ha mégsem jön a baba, ott bizonyára valami lelki ok állhat a háttérben." Ha arra gondolsz, hogy sokszor egy nőgyógyász azt mondja, hogy minden rendben, az sajnos egyáltalán nem jelenti azt, hogy egészséges a pár. Meddőségi központban jóval több vizsgálatot elő tudnak írni. Vagy akár még onnan is tovább lehet menni. Gondolok itt arra, hogy mi a Kaáli intézetbe járunk, de most G1 intézetbe megyünk vizsgálatokra ami már összetettebb. Kaális doki mondta, hogy ő össze tud írni sok százezerért vizsgálatokat aztán lehet nem is derül ki semmi, de lehet hogy igen (2 vetélés utánmondta). Szóval igazoltan egészséges pár ezen nagyon sok vizsgálaton túl kell esni.

Sokan elmennek pszichológushoz is, de sokan nem, és mégis sikerül nekik.

Én személy szerint nem lelki okokra gondolok, hogy nem sikerül. Őszintén gondoltam már rá, hogy elmegyek, ki is kerestem neten, de aztán úgy döntöttem számomra nem lenne értelme. Ezt a lelki dolgot legtöbbször ismerősök szokták (nekem legalábbis) mondogatni, hogy jaj biztos azért nem sikerül (mert muszáj, hogy mondjon valamit, de inkább csak együtt kellene, hogy érezzen).

De egyébként Kaáli intézetben is szokott lenni csoportos foglalkozás (koronavírus miatt most nem) akinek szüksége van rá. Ha te úgy érzed, hogy lelki ok miatt nem sikerül, akkor érdemes lenne megpróbálnod a pszichológust. Ártani nem árt.

Szerintem nem kizárt az hogy lelki okok állnak a háttérben, akár csak annyi, hogy nagyon akarnak gyereket és emiatt túl nagy a stressz!

Ez lehet egyébként a magyarázat arra az elég gyakori jelenségre, hogy ha egy ilyen pár feladja és örökbefogad gyereket, rengeteg esetben teherbe esik a nö, miután "kaptak" egy gyereket.

Esetleg egy másik pszichológus? Bár azt is megérteném, ha már torkig lennél velük.

Néha elgondolkodom azon, mi a rosszabb: tudni, hogy természetesen úton biztosan nem lehet gyerekem, vagy nem tudni a sikertelenség okát. Az én esetem sem könnyű, fel kellett dolgozni, hogy számunkra nincs más út, mint a lombik. Teljesen és 100%-osan rá vagyunk utalva az orvosokra, a meddőségi klinikára és izgulhatunk, hogy sikerüljön a lombik, mert 5 után már nem fizeti az állam. Akinél nem tudni az okot, annál legalább minden hónapban ott a remény, hogy talán majd most sikerül. Tőlünk elvették ezt a reményt és ez borzasztó érzés.

De abban is biztos vagyok, hogy nem tudni az okát a meddőségnek, biztosan idegörlő lehet :(

Nem könnyű ez a helyzet, így se, úgy se.