Csak én érzem , hogy a párom nagyon gyerekesen áll a dologhoz?

Érdekesek ezek a hozzászólások... Ti jártatok orvoshoz babaprojekt kapcsán? Én saját tapasztalatból tudom írni, hogy igenis van olyan, hogy a doki mondja meg mikor lehet együtt lenni, vagy mikor nem. Nekünk is volt ilyen férjemmel, például amikor gyógyszeres kezelés volt akkor 1 hónapban összesen 2 napon lehetett együtt lenni, amikor az ovuláció volt. Vagy például lombiknál is megmondják, hogy mikor lehet, vagy nem együtt lenni. Ez sajnos ilyen ha valaki ideáig jut. Lehet ezt poénosan is felfogni, mi például csak poénkodunk rajta, hogy na most kötelező szex van. Sok házasság erre igen rá tud menni, de kell hogy a férj is támogatólag álljon hozzá, mivel együtt szeretnénk vállalni babát.

A kérdező ellen vagytok sokan, de nem tudhatjuk hogy pl mikor megy haza a párja. Ha például hazaesik este 11-kor vagy éjfélkor a férj, kérdező meg korán fekszik, mert másnap munka. Lehetne reggel is együtt lenni (mi is többször azt is megoldottuk), de mi van ha korán megy bármelyikük munkába, és pl azért nincs kedvük. Vagy mi van ha piálnak is az apjával, nekem olyankor nem mindig van kedvem együtt lenni a férjemmel. Nem tudjuk milyen az életük. Nem a kötelező szex a legrosszabb az egészben, sok egyéb más dolog van ami a nővel történik ha már orvoshoz jár. Lehet nem kellene kötelező szexnek neveznem, de ez igenis, hogy az. De lehet azt élvezni is:D:D:D:D

Nem ezzel van a baj, hanem hogy gyerekesnek tartja a párját, nem érzi társának, és idegesíti a számítógépezése.

És így akar gyereket, aztán megsértődik, ha itt páran rávilágítunk, hogy a gyerek előtt, a kapcsolatot tegyék rendbe.

De már az elején is így fogalmaz, hogy "úgy döntöttem mindent bevetünk". Nem ketten döntenek, csak ő. Itt a valódi probléma és nem a kötelező aktusban.

Az a baj, hogy a mind a kettőtöknél a kommunikációval van a probléma.

"viszont párom holnapra beszélte meg apukájával a szokásos találkát, és amikor mondtam neki, hogy ne haragudjon, de ha azt mondja a nődoki , hogy most kell akciózni" akkor mondja le apukáját, mert ez most azt gondolom fontosabb így egy év után, mint a heti egy találkájuk..

a baj csak az, hogy egy férfitól elvárnám, hogy úgy reagál, hogy még szép és természetes, de ő csak azzal jött, hogy jó de akkor találjam ki , hogy mit mondjon az apjának..."

Annyit kellett volna neki mondani, hogy légyszíves mondd le a holnapi találták édesapáddal, mert megyek a nőgyógyászhoz, lehet, hogy megerősíti, hogy peteérésem lesz, és szeretnék veled munka után kettesben lenni.

Lehet, hogy ha így vázoltad volna fel neki a dolgokat, akkor megkaptad volna azt az empátiát, amit vártál, hogy igen drágám, természetesen lemondom.

A számítógépezésen sem kell fenn akadni, mindaddig amíg nem megy a család rovására. Az én férjem is sokat számítógépezik, neki ez pont ugyanolyan hobbi, és stressz levezetés, mintha elmenne minden héten kocsmázni a haverokkal.

Amíg nem 150 kg a férjed, addig a stressz sokkal többet árt a spermának, mint a mozgás szegény életmód. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg dolgozik, mozog ő eleget ahhoz, hogy ne menjen az egészsége rovására a számítógépezés.

Mi nem bántani akarunk, jót akarunk neked, legyél egy kicsit kedvesebb a férjeddel, mert ha nem fogod kicsit vissza magad, meg fogja unni, és se baba, se férj nem lesz. Megéri? Mikor fogsz találni mégegy férfit akivel gyereket tudsz vállalni? Lehet hogy ha most elcseszed, örökre lemondhatsz a babáról, mert mire találsz mégegy férfit aki gyereket akár veled vállalni, addigra tényleg kifutsz az időből.

Becsüld meg a férjedet, és ne cseszegesd, mert a legtöbb pasinak nem olyan fontos a gyerekvállalás, hogy ilyen hisztit, erőszakosságot hosszú távon elviseljen, és még meddőségi klinikára is menjen veled.

Kedves Kérdező!

Úgy érzem, én átérzem a lelkiállapotod. Kaptál itt hideget meleget, az nem vitás. Annyi biztos, hogy mindenki máshogy éli meg ezt az időszakot, de szinte mindenkinél egy bizonyos idő eltelte után, az izgalom átadja a helyét az aggodalomnak és kételynek. Egyre inkább azon kattogsz, hogy miért nem sikerül már? Valami baj van velem/velünk? És ez az aggodalom egyre inkább elhatalmasodik, a romantikus együttlétekből időzített szex lesz, ovuláció tesztezés és hőmérőzés meg nyákfigyelés. És elvész az intimitás.

Te is írtad, érzed, hogy ebben élsz már, nem tudsz másra sem gondolni. Arra gondolj- mielőtt leírod a kapcsolatodat- hogy milyen érzés lehet ez a párodnak? Egész biztos, hogy neki sem könnyű. A látszat ellenére nekik is nehéz egy ilyen helyzetet feldolgozni. Lehet, hogy a számítógépezésbe menekül, csak hogy pár órára kikapcsolódhasson. Lehet, hogy szüksége van az édesapjára és a vele töltött időre, ahhoz hogy ne mindig ebben éljen.

Neked pedig tudnod kell, mikor kell megállni, ha nem akarod, hogy teljesen elhidegüljön a kapcsolatotok. Hagyd most ezt a hónapot és inkább üljetek le beszélgessetek. Mondjátok el egymásnak, hogy kiben milyen érzések vannak. De semmiképp se add még fel a kapcsolatod. Azért gondolod ezeket, amiket írtál, mert már teljesen felemészt az örökös sikertelenség.

Tapasztalatból írtam ezeket, én is keresztül megyek ezeken, sajnos nekünk sem sikerült még a baba és vannak nagyon mély, sötét időszakaink. De aztán, valahogy erőt merítünk egymásból.

Kitartás!