Ti kinek mondtátok el, hogy meddőségi központba kell járnotok?

Nagyjából ugyanezen mentünk át mi is. Összesen két ember tudott arról, hogy küzdünk a babáért, és lombikozunk- ők is barátok voltak. Mi próbáltuk viccesen, szarkasztikusan lerázni az érdeklődőket, főleg amikor már sokadszor szegezték nekünk a kérdést.

Nem szerettük volna a családnak elmondani utólag sem, hogy lombik babát várunk, de amikor a bejelentéskor, hogy terhes vagyok a sok gratuláció helyett csak a kiosztást kaptunk, hogy hát már épp itt volt az ideje, azt hitték utáljuk a gyerekeket, meg hogy ők már lemondtak róla hogy nagyszülők/dédszülők legyenek, akkor azért kiosztottuk őket és elmondtuk nekik.

Mi sosem titkoltuk, sőt, elég nyíltan beszéltünk a problémánkról. Rokonok, barátok is tudtak már a kivizsgálásról is, később pedig a munkatársak előtt se szégyelltük, hogy lombik babáink vannak.

Anno anyukám rákérdezett, hogy mikor szeretnénk babát, mondtam, hogy úgy tűnik nekünk nem lehet. Ekkor már bejelentkeztünk meddőségibe.

Nsgyon keveseknek. Egy ideig én is próbáltam kitérni a válasz elől.

Néha ha már sok volt, azt válaszoltam, hogy most tényleg arra vagy kiváncsi, hogy vedekezunk e szex közben? Érte persze megsértődtek, de legalább békén hagytak.

Három lombikgyerekunk van. Nem titok, hogy lombikbabak, de nem is vertem nagydobra. Ha valahol szoba került, beszéltem róla ha olyan volt a környezet. Pont a múlt heten készült velünk egy interjú ebben a témában. Nagyon nehéz volt beszélni róla.

Nekem van már egy lányom,spontán fogant.

Tesó nem akart összejönni sajnos 2 év alatt sem.

Minket is elküldött a doki a meddőségibe,hát nem voltam elragadtatva,de a tény maga,hogy gyereket szeretnénk nem tántorított el.

Én soha nem szégyelltem,hogy segítségre szorulunk.

Szerintem ez egyáltalán nem gáz,aki szerint meg igen az bújjon el.

Jó lett volna,ha meglepi lesz a családnak,de én pl nem bírom a szurikat,ezért anyósomat kértem meg heteken keresztül,hogy adja be nekem, így sajnos nem lett meglepi. Bár mikor kiderült,hogy elég jól állunk és inszem helyett azonnal áttesznek lombikba,akkor anyósom nagyon boldog volt,ott sirdogált,de jó lehet,hogy ikrek lesznek :D

Aztán hála Istennek, tényleg ikrek lettek :)

Én nem szégyellném,nem titkolóznék,hanem büszkén felvállalnám,hiszen tényleg semmi gáz és szégyellni való nincs benne !!! :)

Nagyjából az elejétől tudta a legtöbb közeli és távolabbi rokon, barát, munkatárs. Ennek hatására meglepő pozitívumokkal találkoztunk és kb 8-10 ismerős párról derült ki, hogy ők is ezen mentek keresztül.

Szerintem eltitkolni nagyobb stresszt okoz, mint felvállalni. Pont a kellemetlen kérdéseket tudja ezzel kikerülni. Bár én extrém módon nyitott személyiség vagyok. Mindenesetre én nem bántam meg, nem titkolóztunk.

Mi inszemeztunk. Fonokomnek muszaj volt a viszgalatok es a korhaz miatt. Tudja ket munkatarsam, akik hasonlo szituban vannak. Csalad is tudja. Igy nem kerdezgetnek. Bar nalunk van egy gyerkoc termeszetes uton. Ja es termeszetesen vannak inszemes "baratok", veluk a korhaz ota vagyok kapcsolatban.

Masoknak annyit mondok, ember tervez...aztan nem kerdezik tobbe. Munkatarsaknak azt mondom, nem szeretnenk tobbet. Nem akarom, hogy temazzanak. Nekik egyszeruen semmi kozuk hozza.

Sok sikert nektek!