Meddig lehet ezt még bírni?

De hidd el, hogy pont az ilyen hozzászólások itt az értelmesek. Írhatta volna azt is hogy mennyire sajnálja hogy nincs még gyereke a kérdezőnek, ez reméli hogy lesz, és hogy ez egy tragédia. De mi értelme van együtt siránkozni?

Mi lesz ha sose lesz gyereked? Felhúzod magad egy fára, mert nem tudsz más szépséget látni az életedben, csak azt hogy szülj?!

Az utolsó két válaszolónak írom, hogy de igen; vannak olyan nők -nem is kevesen-, akiknek a gyermekkel -és nem a gyermekTŐL!- lesz teljes az életük. De nyilván, ez majd csak utólag derül ki, hogy tényleg így van-e, amikor már tényleg ott van...

Az viszont biztos, hogy aki ennyi mindenen keresztül megy a gyermekéért, aki már akkor is mindennél jobban szereti, amikor még sehol sincs, és olyan dolgokon megy keresztül érte, amin a legtöbb nőnek nem kell; az az érkezése után is sokkal jobban veszi a gyermekneveléssel járó nehézségeket. Ha úgy tetszik; jobban megbecsüli és jobban tudja értékelni azt, hogy egyáltalán van gyereke.

Az én környezetemben is látok mindenfélét. De jellemzően azok a szülők türelmetlenebbek, kiabálósak, vagy pattintják le korán a gyereket bölcsibe, ahol könnyen jött.

Rengeteg meddő ismerősöm van -mivel én is az vagyok, és kerestem a sorstársaimat-; és ahol nagy nehezen, végre sikerült, ott eddig még nem tapasztaltam ilyet.

Én vagyok az a válaszoló, aki 7 évet várt a babájára. Nem tagadom, hogy vannak nehezebb időszakok a gyereknevelésben, de még ezeknek is tudok örülni. Azt hittem, nekem ezek sosem fognak megadatni, így még azért is hálás vagyok, hogy időnként nehéz; mert persze a jónak örülni könnyű, az mindenkinek megy...

Elfogadom, hogy nem mindenkinek a gyermek jelenti élete értelmét; van aki a munkájában; van, aki a függetlenségben; van, aki az utazgatásban...stb. találja meg ugyanezt; de ez egyáltalán nem vígasz annak, aki évekig küzd azért, hogy legalább azok az álmatlan éjszakák megadathassanak neki, amelyek egy kisbaba érkezésével járnak...

4-es válaszoló vagyok

Egy szóval sem mondtam hogy probléma hogy várni kell, csak gondoltam leírom a tényeket hogy ne legyen a kérdezőnek meglepetés, vagy csalódás ha esetleg ahhoz folyamodna. Mert hallottam már pár történetet, hogy van akire már automatikus rácsapják a telefont, mert hátha tévedés a várakozási idő hosszúsága, ezért naponta hívogatja őket közelebbi időpontokért.

Kérdező, bennem is sokszor felmerült a saját utamon, hogy meddig is bírom még ezt?

Mert sajnos ez egy hosszú, kilátástalan menetelésnek tűnik sokszor. És pont azért olyan kétségbe ejtő, mert sehol nem látni a végét.

Választ én sem találtam rá saját magam számára. Talán csak annyit, hogy Isten előbb-utóbb érezteti velem, mit kell tennem. Értem ez alatt azt, hogy a meddőségi centrumhoz fordulni, vagy, örökbe fogadni.

A te helyedben én már egyszerű nőgyógyászban nem bíznék, hanem bejelentkeznék egy meddőségi központba.