Kis korkülömbség? 2 évre gondoltam. Hogy lehet bírni? Tapasztalatok?

Ez csak is te tudod, hogy neked, hogyan lenne jobb.

Ha már ennyit évelötsz és igazából a rosszat látod benne, akkor iszonyat fogsz szenvedni és nem lesz neked túl jó.

Mivel nekem egy 4 évvel idösebb bátyám van akivel soha nem volt jó kapcsolatom ezért én mindenképpen kevés korkülömbséget akartam. Az elsö lányom nagyon nyugodt baba is volt, így lett 21 hónap köztük. Második is lány lett.

Habár az elsö pár hónap(talán az elsö 3) nagyon nehéz volt, mert nem volt tejem(elsönél sem, volt csak azt hittem majd a másodiknál megváltom a világot)és kb 3 hónapig itthon ültünk és megállás nélkül szoptattam, fejtem stb... Mikor 3 hósan átáltunk a tápszerre akkortól szuper volt. Persze volt, hogy sírtam is, és elvoltam keseredve.

De igazábol a kicsi ritmusát próbáltam a nagyéhoz igazítani. Mivel a nagy még nem volt ovodás, így mindenki addig és akkor aludt mikor akart, nem kellett a nagyért megyünk oviba akkor ébresszük a kicsit fel müsor. Mert ugya ha van egy ovis gyereked és a kicsinek aznap éppen sokáig lenne kedve aludni akkor keltheted a kicsit, hogy a nagyot felvegyed.

Nekem senki de senki segítségem nem volt a férjemen kívül, aki reggeltöl estig dolgozott.

DE kb a kicsi 1 éves korától kezdve szinte ikrekként nönek fel. Most 7 és 9 évesek, és órákat képesek együtt játszani, abszolút ugyan az az érdeklödési kör. Az egyik a az állatokat szereti a másik az ember közeli témákat és ezt mindig egy játékba szedik össze. Veszekednek mint a rendes testvérek, de utálat nincsen köztük.

A kicsi mindent úgy akar csinálni mint a nagy, így a kicsi az iskolát egy évvel elöbb kezdt mint hogy iskola köteles lett volna, mert elözö évben mindent megtanult a nagytól. Ìgy nem kell midnenfele vinnem hoznom öket, egyedül áttudnak sétálni a messzebbi barátnökhöz is...

DE ismeröseim között azért van olyan aki habár nagyon hezitált a kis korkülömbség között, aztán még is bevállalta és most szenved.

Az se mindegy, hogy apuka mennyit van otthon, mennyit segít vagy van-e más segítség.

Nem tudom, hogy nálad hogy volt, de nálam születésük után még a hajmosás is neccesen fér bele. most pedig ott lenne egy másik gyerek, aki megszokta a 100%-os figyelmedet.

Én sose voltam nagy alvó, de amikor a nagy normáisan, este aludt, a kicsi viszont megcserélte az éjszakát a nappallal, akkor én is kibuktam. Aztán amikor ez rendeződött, valamelyik mindig ordított, míg a másikkal foglalkoztam, nekem pedig lelkiismeretfurdalásom volt.

Nekem az eleje borzasztó nehéz volt, pedig az első gyerek egyáltalán nem volt problémás (a második pedig extrán). Viszont nekik egy- két év múlva tök jó volt, eléggé összenőttek. De ha újra csinálhatnám, ÉN nagyobb korkülönbséget hagynék.

Mi is elgondolkodtunk, mikor a nagy olyan 1 éves volt, de pont ugyanolyan maceras gyerek volt, mint a tied. Eleven, 100% figyelmet igenyelt, igy elnapoltuk. Jól tettük, mert kesőbb is ilyen volt, így lett 5 év a 2 gyerek közt.

Ha te úgy erzed birnad az első par évet kis korkülönbseggel, akkor vagjatok bele, de ha több a ketely, akkor varjatok még egy kicsit.

Sógornőm gyermekei között 21 hónap korkülönbség van. És azt látom rajta, hogy rengetegszer sík ideg, és teljesen ki van készülve. Egy perc nyugta sincs egész nap. A kisebb gyerek folyton a nagyobbat akarja utánozni, a nyomában lenni, aki ettől kikészül, és visít. A hisztiben csak felerősítik egymást, és egyszerre üvölt mind a kettő.

De hozzáteszem, neki a férje is éjt nappallá téve dolgozik, az állása mellett vállalkozó is, és nagyon keveset tud segíteni a gyerekeknél. Jobban ráérő apukával, és kevésbé temperamentumos gyerekekkel lehet, hogy könnyebb. Náluk a kisebb most 21 hónapos, a nagyobb 3 és fél éves.