Terhes lettem. Mi a véleményetek erről? Bővebben lenn.

Kerdező: 23 évesen szültem az elsőt, hasonló körülmények között, csak mi terveztük. Nekem is mindenki mondta, hogy túl fiatalok vagyunk, meg fogjuk bánni. Nem lett igazuk, azóta is együtt vagyunk, és 3 gyerekünk van.

Vannak nehéz időszakok az életben, ez biztos. De ilyenkor nem megbánom, hogy vannak gyerekeim, hanem ők adnak örömöt, és miattuk éri meg tovább csinálni.

Azt is megriasztja a felelősség gondolata, aki 30 felett szüli az első gyermekét tervezetten, hidd el! A legtöbb embert megriasztja. Ez az, ami gyökeresen megváltoztatja az addigi életeteket, de rengeteg semmihez sem fogható örömet tartogat a számotokra, ugyanakkor nem egy rózsaszín vattacukorfelhő lesz, amin majd mosolyogva, aléltan repkedtek. Cseppet sem, de ez minden életkorban ilyen lenne és, ha én választhattam volna, akkor inkább 20 évesen szültem volna, mint 33 évesen. Hiába mond bárki bármit, hiába az a tendencia már több, mint 10 éve, hogy 30-on túl szülünk az se a szervezetünknek nem jó, se a gyerekeinknek nem lesz. Ha 20 évesen szülhettem volna már 15 éves lehetne a gyermekem és 40 évesen ( 5 év múlva ) teljesen "szabad" lehetnék a férjemmel. És ez csak az önző saját oldalam. Fiatal nagyi lehetnék még akkor is, ha a gyerekem csak 30 évesen vállal gyereket. Az én anyukám meg se érte az unokaja születését. Én már 20 évesen se buliztam, arra ott voltak a tiniévek, ergo nem éreztem volna úgy, hogy bármiről is lemaradtam. 20 évesen meg se kottyant az éjszakázás, bezzeg most. Én tudom, hogy nagyon divatos mostanában nem élvezni az anyaságot meg szinte kinevetni azt, akit ez maradéktalanul kielégít, de szerintem nincs nagyobb siker egy szülő életében, mint egy egészséges, életrevaló felnőttet nevelni, aki valódi értékeket ad át és ezt nem csilliókban mérik.

Ha csak magunkból indulok ki, a férjem 25 évesen már simán bevállalta volna az apukaságot, ha van lakásunk és együtt élünk. 30 évesen jutottunk el addig, mert senki egy forinttal se tudott segíteni.

Amit nézz: mennyire stabil a kapcsolatotok, a párod örül-e a babának, jogosult leszel-e gyedre, nincs elmaradásotok a lakásfenntartással kapcsolatban, összkonfortos a ház, újszülött fogadására alkalmas-e.Ez már nem egy rossz alap. Keresd fel a körzeti védőnőt és beszélgess vele, nála hitelesebb, tájékozottabb emberrel nem igazán beszélhetsz erről. Ő azért fel tudja mérni a helyzetet és tuti látott ezt-azt, van viszonyítási alapja, tapasztalata minden téren.

Én megtartanám, mert emlékszem mennyire szomorú voltam a lepisilt negatív teszteket a kezemben tartva. Amúgy meg, ha valaha is akartok gyereket és természetes úton már nem lehet ( ezt az abortusz is elősegíti ), akkor is minél fiatalabb korban mész bármilyen kezelésre, annál nagyobb esélyed van a sikerre.

Ha ennyire jönni akart és biztos vagyok a páromban, akkor megtartanám. Amúgy mi terveztük, 34 volt a férjem, amikor megfogant a fiúnk és mégis lesokkolta a pozitív teszt :) pedig ő mint elmítettem már 25 évesen bevállalta volna, mert fiatal apuka akart lenni. Mindenkit sokkol kicsit a dolog, de szerintem az volna a fura, ha nem így lenne.